MÉGIS-emberek

Áhítat Fasori Gimiben 2018. február 12-én Lk5,1-11 alapján

Ebben a történetben két kötőszó feszül egymásnak. Két ellentétes értelmű kötőszó: a mégis és a mégsem. „Egész éjszaka fáradoztunk, mégsem fogtunk semmit” –panaszolja Simon Jézusnak. Ismerős érzés, ismerős tapasztalat. Egész hétvégén tanultam a témazáróra, mégsem lett ötös, sőt, egyest kaptam. Egész délután magoltam a verset, mégsem tudtam elmondani. Mindent megpróbáltam, hogy összeszedjem magam tesiórán, mégsem sikerült felmásznom a kötélen. Bíztam benne, hogy bekerülhetek a focicsapatba, mégsem engem választottak. Nagy nehezen összekapartam a bátorságomat, hogy odamenjek ahhoz a lányhoz/fiúhoz, mégsem jöttünk össze.  Annyiszor előfordul velünk, hogy fáradozunk, mindent beleadunk, megpróbáljuk a lehetetlent is, és MÉGSEM jönnek össze a dolgok. Mintha a körülmények összeesküdtek volna ellenem, tehetetlennek érzem magam. A kudarc rám talál, és lenyomja a béka feneke alá az önbizalmamat.

Jézus első tanítványai nagyon hasonlítanak ránk ebben. Ők is próbálkoztak – és gyakran kudarcot vallottak. Azt hitték, már jól megy valami, például a halászat, aztán rájuk köszöntött egy zsákmánymentes éjszaka. Szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy van, ami nem megy. Van olyan helyzet, amit nem tudnak egyedül megoldani. Segítség kell. Még akkor is, ha már felnőtt emberek vagyunk.

Péter és András elhívása

Jézus ebben az elkeseredett, fáradt állapotban talál rájuk a parton. A kimerítő éjszakázás, eredménytelen gürcölés után éppen a hálóikat mossák: a felszerelést próbálják rendbetenni. Jézus pedig odalép, és kér valamit: vigyél kissé beljebb a parttól, mert a hajódból akarok tanítani. Jézus sokszor úgy kerül bele az életünkbe, hogy rögtön kér valamit. Kér egy kis helyet, egy lehetőséget, hogy bebizonyítsa, hogy érdemes rá figyelni.

Amikor az aszódi gimnáziumba jártam, az első osztályt (ami nekem a hetediknek felelt meg a hatosztályosban) azzal kezdtük hittanon, hogy elolvastunk a teljes Máté evangéliumát. Soha nem felejtem el az első találkozást Jézussal. Elég hamar eljutottunk a születéstörténeten, Jézus megkeresztelésén és megkísértésén át a Hegyi Beszédig, ami három fejezeten keresztül Jézus parancsait tartalmazta. Én is olyan voltam, mint minden normális kamasz: ki nem állhattam a szabályokat, utáltam, ha mások akarták megmondani, hogy mit csináljak. De a Hegyi Beszéd más volt. Éreztem, hogy Jézus szavai felette állnak az iskolai házirendnek, sőt, minden emberi törvénynek. Ezek a parancsok egyáltalán nem tűntek értelmetlennek. Sőt! Bár sokszor lehetetlent kívántak: például bocsássak meg az ellenem vétőknek, az ellenségeimet is szeressem, legyek mindenkinél igazságosabb, adakozóbb, mélyebben imádkozó: de erről az egészről közben ne tudjon senki, és én alázatosan a legutolsó ember akarjak lenni. Ezek a jézusi parancsok teljesen magukkal ragadtak, és minden porcikámban azt éreztem: követni akarom.

Az első tanítványokra is így hatott Jézus megjelenése az életükben. Ez a Jézus nem akárki- ezt azonnal bebizonyította. Az első szavaiból kiderült. Ahogyan az emberekkel bánt, ahogyan kicsusszantak a csodák a kezéből: Jézus személyében maga Isten munkálkodik közöttünk. Ezt mindenki megérezte. És nem csak az érdekes Jézusban, hogy Ő maga különleges. Hanem az, hogy az átlagos, béna, esetlen, alkalmatlan embereket, akikkel találkozott, szintén különlegessé tette. Elhívta őket egy egészen új, merész, kezdeményező életre. Egy MÉGIS-életre.

A 2018-as Szélrózsa-találkozó logója

„A te szavadra MÉGIS kivetem a hálókat”- ez a mondat a halász Simon életét egyszer s mindenkorra megváltoztatta. Sőt, nemcsak az övét, de a testvéréét, Andrásét, és a társaiét, Jakabét és Jánosét is. Simon nem az éjszakai kudarcra tekintett, nem az emberi számításra, nem arra, hogy nappal értelmetlen dolog kivetni a hálókat, pláne a mélyvízben. Magával ragadta őt Jézus szava, és azt érezte, hogy erre a szóra MÉGIS újra cselekednie kell. Akkor is, ha emberileg nézve lehetetlennek tűnik, hogy történni fog valami.

Hatalmas a kísértés arra, hogy MÉGSE-emberek legyünk. Még a számítógépünkön is választhatjuk mindig a MÉGSE-gombot, amivel egyszerűen visszaléphetünk. Ott a kezünkben a mobil, aminek a segítségével akár utolsó pillanatban is lemondhatunk egy találkozót. Még a párkapcsolatban is olyan nehezen köteleződünk el. Tetszel nekem, de bocs, mégse – mondjuk egymásnak. Ha a barátunk segítséget kér tőlünk, olyan könnyen csúszik ki a szánkon, hogy mégse érek rá veled együtt tanulni, bár megígértem. Jézus arra hív, amire annak idején Péteréket is, hogy MÉGIS-emberek legyünk.

Eddig sokszor pofára esetem, de mégis talpra állok. Nem nagyon megy a matek, de mégis nekigyürkőzöm az érettséginek. Félek a kieséstől, mégis elindulok a versenyen. Áldozattal jár a másik segítése, én mégis kiállok azok mellett, akiknek kevesebb jutott. Van valaki az osztályban, akivel senki nem barátkozik, én mégis szóba állok vele. A szüleim nem értenek meg, én mégis megpróbálom szeretni őket. Sosem voltam még Szélrózsán, idén mégis elmegyek.

Sokat dolgoztam gyerekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel is, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy Isten elképesztő áldásokat tud adni, ha belemész ebbe a MÉGIS-életbe. Ha az ellenkező látszat ellenére mégis hiszel, mégis bízol, mégis engedelmeskedsz. Ha nem adod fel, akkor hatalmas távlatok nyílnak előtted, és Jézus csodákat tesz a te életedben is. Talán nem egyik pillanatról a másikra, de valódi, értelmes célokkal és gyümölcsöző tevékenységekkel teli életet tud adni. Már ma elkezdheted. Adj helyet neki a csónakban!

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, te nem adtad fel, amikor az ember eltávolodott Istentől, hanem mégis utánunk jöttél, hogy mi hazatalálhassunk! Kérlek, adj erőt és hitet, hogy teljes szívvel bízzunk benned, és képesek legyünk a kudarcok ellenére, a félelmetes jövő és minden bizonytalanság dacára mégis téged követni. Adj értelmes, hiteles életet mindannyiunknak! Ámen