Tehermentesítés???

Tanévzáró istentiszteleti igehirdetés 2017.június 16. Mt 11,25-30alapján

Kedves Diákok, Tanárok, kedves Szülők, Hozzátartozók!

„Gyertek hozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve” – jól esik hallani ezt a hívást Jézustól egy tanítási év végén, amikor gyerekek, felnőttek egyaránt kimerültünk a sok feladat, program teljesítése közben. Igen, elfáradtunk, és jól fog esni a pihenés a nyári szünetben. A terheket is szívesen letennénk. A mindennapi nyomást, egymás elhordozásának terhét, a papírmunkát, a készüléseket. Mindettől szívesen szabadulunk meg az előttünk álló két-két és fél hónapra, hogy valóban megtaláljuk azt a megnyugvást, amit Jézus ígér, és feltöltődjünk új erővel.

Csakhogy Jézus egy komoly csavart tesz ebbe az ígéretbe. Hívja magához a megfáradtakat, és azokat, akik a terheiket le akarják tenni, de azt mondja, hogy akkor találunk megnyugvást a lelkünknek, ha felvesszük az Ő igáját és az Ő terhét. De hát ki akarna igát venni a nyakába, amikor fáradt? Ki olyan őrült, hogy újabb terhet kezdjen cipelni, amikor egyébként is megterhelve, sőt, túlterhelve érzi magát? Mit akarhat Jézus mondani ezzel a furcsa képpel?

Jézus természetesen nem akar bennünket túlterhelni és kizsigerelni, amikor amúgy is az erőnk végén tartunk. Egészen különös az az iga és az a teher, aminek a cipelésére Jézus hív. Ez a teher soha nem olyan súlyos, hogy ne tudnánk elhordozni. Sőt, Jézus könnyűnek hívja a terhet, amit Ő rak a vállunkra. Az én gyerekkoromban sokat mondogatták, hogy „teher alatt nő a pálma”. Ez a mondás arra utal, hogy a gyermek nem a lazítás, a kényeztetés útján fejlődik, hanem akkor, ha a személyisége megkapja a megfelelő súlyú, számára kihívást jelentő feladatokat. Van egy optimális terhelés, amely mellett a személyiségünk egyre gazdagodik, kibontakozik az Isten által belénk teremtett csoda. Jézus ezt az éppen megfelelő terhet rakja a vállunkra.

Amikor úgy érezzük, hogy terheink elviselhetetlen súlyúak, és egyszerűen nem kapjuk az erőt fölülről az elhordozásukra, érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon azt a terhet Jézus tette-e ránk, vagy az emberek varrták a nyakunkba? Amikor az igát a nyakunkban annyira szorosnak érezzük, mint egy kalodát, amelyben semmi mozgásterünk nincs, érdemes végiggondolnunk, hogy az vajon egy fölülről, Jézustól kapott iga-e? Vagy lehet, hogy egy pusztán emberi iga, amelyet mi vettünk a nyakunkba, sőt, talán mi magunk faragtuk magunknak. A stóla a nyakamban nemcsak az egyházi esztendő aktuális szakaszát mutatja színeivel, hanem alakjával arra is emlékeztet, hogy lelkészként Jézus igáját hordozom. Jézus igája pedig gyönyörűséges. Ez az iga nem bezár, hanem irányba állít. Ez az iga nem földre sújt, hanem tartást ad.

Jézus nem azt mondja nekünk a tanév végén, a nyári szünidő kezdetén, hogy „tegyetek le minden terhet, majd én elszórakoztatlak titeket”. Jézus iskolájában tovább folyik a tanítás, Őt követhetjük, Őrá figyelhetünk a vakáció során is. Ez az állandó jelenlét megnyugvást ad, hiszen a nyári feladatok, tervek mellé megkapjuk Jézus társaságát és erejét is. Ő azt ígérte, hogy velünk marad minden nap, a világ végéig.

A megismerésnek egy más módja kerül előtérbe a nyáron. Nem padban ülve, táblát figyelve, feladatokat végrehajtva tanulunk a szünetben, hanem sokkal inkább a kapcsolatainkon keresztül, családunkkal, barátainkkal időt töltve. Jézustól is leginkább így lehet tanulni, ha időt töltünk vele. Imádkozva, Bibliát olvasva, a gyülekezetben istentiszteleteken és különböző programokon. De a nyár táborokat és fesztiválokat is tartogat, ahol Jézussal lehetünk, hogy megtanuljuk tőle, hogy Ő milyen, szelíd és alázatos szívű.

Azt mondják, hogy akivel sok időt töltesz, arra fogsz hasonlítani. Ezért érdemes felmérni, hogy kivel barátkozol. Ha Jézussal vagy sokat, hasonlítani fogsz rá. megtanulod tőle a szelíd szeretetet, az igazi, mély alázatot. Ez nem azt jelenti, hogy hason csúszva fogsz járni, épp ellenkezőleg: hiteles tartásod lesz attól, hogy felismered a helyedet a világban.

A mi mennyei Atyánk úgy döntött, hogy Fián, Jézus Krisztuson keresztül lehet Őt megismerni. Az Atya Jézusban mutatkozott be a világnak. Nem egy bonyolult titkosírást megfejtve, nem óriási bölcsességeket olvasva ismerjük meg, hogy kicsoda Isten, hanem Ő személyesen ismerhető meg. Személyes kapcsolaton keresztül. Ez az út bezárul azok számára, akik büszkén, gőgösen úgy gondolják, hogy ők már mindent tudnak, nekik nincs hova fejlődniük. Azok számára nyílik meg Isten megismerésének az útja, akik nyitott szívvel, gyermeki hittel fordulnak felé. Akiknek van bátorságuk kérdezni. Akik elég bölcsek ahhoz, hogy felismerjék, még mennyi mindent nem tudnak, ahogyan Szókratész, az ókori görög filozófus mondta.

Gyerekként sokat hallottam a kérdést: „Kié vagy?” Az utcán megállítottak az idősebbek, és az érdekelte őket, kik a szüleim, kihez tartozom. Az arcomról is megpróbálták leolvasni azokat a vonásokat, amelyek alapján hasonlíthatok egy felnőttre, akié vagyok. Így vagyunk Istennel is. Ha Jézus által mi is Apukánknak szólítjuk a mennyei Atyát, akkor az Övéi vagyunk. Az Ő gyermekei. És mint gyermekei, hasonlítunk rá. leolvashatók lesznek rólunk azok a vonások, amelyeken keresztül az emberek fel tudják ismerni, mennyire szereti őket Isten. Kívánom, hogy a nyáron mindenki ehhez a bennünk lakó Isten-gyermekhez jusson egyre közelebb!

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy emberré lettél, hogy emberek lehessünk. Köszönjük, hogy gyermekké lettél, hogy mi mindnyájan Isten gyermekei lehessünk. Köszönjük, hogy Te olyan igát raksz a nyakunkba, ami gyönyörűséges, olyan terhet teszel ránk, ami éppen megfelelő súlyú. Add nekünk erődet, hogy a nyár kihívásainak is megfeleljünk, növekedjünk szelídségben és alázatban! Add nekünk a bátorságot, hogy a tőled tanult imádság szavaival együtt így szólítsuk meg az Atyát: Mi Atyánk…