Igehirdetés Mezőtúron Mennybemenetel ünnepén 2026.május 14-én
Alapige: Apcsel 1,1-11
Kedves Testvérek!
Talán többen látták közülünk A tanú című
magyar játékfilmet. Főhőse, az egyébként gyomai származású Kállai Ferenc által
alakított Pelikán József, gátőr, akitől a diktatúra egy napon különös dolgot
kér: egy koncepciós perben kellene koronatanúként egy előre megírt és betanult
vallomást hitelesen előadnia. A maró szatíra rámutat, mennyire fontos is az,
hogy a tanú, különösen az igazságszolgáltatás berkein belül, igazat mondjon.
Olyasmiről beszéljen, amit valóban látott, hallott, megtapasztalt, amiről
valódi élménye van. Tanúk nélkül nem lehet kideríteni az igazságot. A
tanúvallomás hitelessége olyan fontos, hogy még a Tízparancsolatban is szól
erről egy ige: Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
A tanúnak azonban nemcsak rendelkeznie kell
a megfelelő tapasztalattal, amiről be tud számolni, hanem erőre és bátorságra
is szüksége van, hogy mindezt elmondja. Nyilvánosan. Akkor is, ha tart attól,
hogy mások egyszerűen bolondnak nézik. Kinevetik. Vagy éppen haragra gerjednek
ellene és bántalmazzák, vagy akár meg is ölik.
A tanúra használt görög szó az Újszövetségben
a mártír. Ezt pedig mi már egy egészen különleges értelemben használjuk a
magyarban: olyan személyekre, akik életükkel és halálukkal tanúskodtak Jézus
mellett. Olyanokra gondolunk, akik akkor sem tagadták meg keresztény
hitüket, amikor börtönnel, kínzással vagy akár halállal fenyegették őket. Mártírok
nem csupán a kereszténység első 300 évében voltak. Az egyház teljes
történetében, a misszió útját is a vértanúk sokasága kíséri. Ma is, évente 100
ezres nagyságrendben halnak meg keresztények a hitükért. Mégsem hal ki a
kereszténység, sőt, minél elszántabban üldözik, annál jobban terjed. Ahogy
Tertullianus mondta: „A keresztények vére magvetés.”
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a
nagypénteken, a Gecsemáné kertből a szélrózsa minden irányába szétfutó, húsvétvasárnap
este is zárt ajtók mögött, félelemben gubbasztó tanítványokból hogyan lettek apostolok,
azaz küldöttek? Hogyan lettek tanúk?
Lukács leírása az Apostolok cselekedetei
első fejezetében adja meg a választ. Először is, a könyv címe természetesen nem
pontos, mert Lukács jelzi, hogy az első könyv arról szólt, amit Jézus tett
addig a napig, amikor fölvitetett a mennybe. Ez pedig már egy második könyv. De
nem azt mondja Lukács, hogy most pedig az jön, amit az apostolok cselekedtek. Továbbra
is Jézus cselekszik, de már a tér és idő dimenziójától szabadon, az Atya
jobbjáról, teljes hatalommal. A másik Pártfogó, a Szentlélek által, akit el
fog küldeni Jézus nevében az Atya.
Ez az a bizonyos ígéret, amelyre a
tanítványoknak várniuk kell Jeruzsálemben. Ők persze nem értik, a szokásos
módon, azt firtatják, mikor állítja helyre Jézus Messiásként Izrael országát, a választott nép
szuverenitását. Jézus pedig ismét egyértelművé teszi, hogy ezek az
események, idők és alkalmak, amelyek minket olyan nagyon szoktak érdekelni, az
Atya hatalmában vannak. Ezen spekulálni nem dolga a tanítványoknak. Viszont
mi az, ami a feladatuk lesz? Tanúnak lenni. Tanúskodni Jézus feltámadásáról nemcsak
Jeruzsálemben, nemcsak Júdeában, még a gyűlölt, idegenekkel keveredő nép, a
samáriaiak felé is. Még a nem zsidó népek felé is. Egészen a föld végső
határáig.
Azt hiszem, én igencsak meg vagyok ijedve
tanítványként, amikor erre gondolok. Hiszen az még rendben van, hogy tanítványok
legyünk, tanuljunk Jézustól. Olvassuk a Bibliát, járjunk gyülekezetbe,
imádkozzunk. Még azzal is ki tudok békülni, hogy igyekezzek másokat is tanítani,
például hittanórán, bibliaórán, a prédikációban. Azzal sincs bajom, hogy
szolgáljunk egymásnak a szeretet által. Na de tanúnak lenni? Akkor el kell
mondanom azt is, amilyen én voltam és vagyok. Akkor fel kell vállalnom a
sebezhetőségemet. Akkor arról kell beszélnem, hogy Jézus mit tett velem,
hogyan könyörült meg rajtam. Mit mondjak? Hogyan mondjam? Mire van szüksége
a másiknak? Fel lehet erre egyáltalán előre készülni? Mi van, ha kinevet? Mi
van, ha őrültnek néz?
Ezért felbecsülhetetlen az, hogy Jézus az
ígéretet megerősíti: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek”. Nem
egyedül vagyunk ebben a szolgálatban. A Szentlélek maga világosít meg minket,
érthetővé teszi a külön álló mozaikdarabkákat. Eszünkbe juttatja Jézus szavait,
és azt is megmutatja, mit felelhetünk azoknak, akik vádolnak minket. Ahogyan
János a vízbe merítette a bűnbánókat, úgy merülnek el a Szentlélekben,
átitadódva mennyei erővel Jézus tanítványai. Így lesznek küldöttekké,
tanúkká. Apostolokká és mártírokká. Ez azonban itt, a mennybemenetel
pillanatában még csak ígéret.
A tanítványok kissé kétségbeesve bámulnak
az égre: mi lesz most velünk, hiszen Jézus elment, nincs többé köztünk? Az angyalok
józanítják ki őket: Jézus ugyanúgy vissza fog jönni, ahogyan most elment.
Fontos pillanatokban majd újra fölfelé kell nézniük, ahogyan István, első
vértanú is föltekintett, és „látta a megnyílt eget és az Emberfiát az Isten
jobbján”. Az ember szó, az anthroposz ezt is jelenti görögül: fölfelé néző. Ez
azonban nem bámészkodás vagy kancsalul festett egekbe nézés. Nem puszta
álmodozás. Azért nézünk fölfelé, hogy aztán magunk mellé is nézhessünk. A
függőleges kapcsolatunk megerősítése után embertársaink felé van küldetésünk.
Missziói parancs helyett (vagy mellett) én
azt szeretem mondani, hogy nekünk missziói ígéretünk van. Maga Isten Lelke
fog bennünk lakni, és erőt ad arra, hogy hiteles tanúk legyünk. Nemhogy nem egy
előre megírt, megrendelt vallomást várnak tőlünk (mint A tanú című filmben),
hanem a legesendőbb, legszemélyesebb módon lehetünk tanúk. De az emberek éppen
ezért fognak nekünk hinni. Persze nem mindenki. Biztosan lesz, aki kinevet, aki
nem tud mit kezdeni a jó hírrel. De láthatjuk azt, ahogyan emberek élete
valóban megváltozik. Ahogyan Isten Országa szépen lassan épül közöttünk. Láthatjuk
folyamatosan Jézus cselekedeteit a Szentlélek által a mi gyarló, tökéletlen
életünkben.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus, te azért távoztál, hogy
közel legyél, minden korábbi képzeletünket meghaladó módon. Azt ígérted,
bennünk fogsz élni a Lélek által. Isten nemcsak fölöttünk, nemcsak közöttünk,
de Isten bennünk is lakik. Félelmetes, lenyűgöző ez a kiváltság. Add nekünk
minden nap Lelked erejét, hogy a Rólad szóló tanúságtétel hiteles és hatékony
legyen. Add, hogy elérjen a szívekig. Szívtől szívig. Lélektől lélekig. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése