Igehirdetés Gal 5,16-24 alapján
Kedves testvérek!
Ez egy két részes igehirdetés egyik fele, a
mai igeszakaszunk folytatása jövő héten lesz. Sőt, múlt héten is már kaphattunk
egy kis ízelítőt a Galata-levélből, amelynek fő témája, hogy Isten nem az
általunk véghezvitt jó cselekedetekért, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit
által üdvözít minket.
A levél végén Pál rátér arra a kérdésre,
ami mindenkit foglalkoztat, aki ezt a kérdést végiggondolja: ha nem azért, mert
félünk a kárhozat tüzétől, vagy mert jutalomként akarjuk az Isten országát,
akkor miért tegyük a jót és ne inkább a rosszat? Megéri akkor a bűn
helyett az erényt választani? Pál tökéletesen tisztában van ezzel a veszéllyel,
hogy amikor valaki végre megérti az evangéliumot, akkor azt ne csak egy törvény
alóli kiskapunak értelmezze, hanem valóban felszabadító üzenet lehessen.
Ezért beszél a test és a Lélek harcáról.
Mint valami boxmeccsről (Pál más sportmetaforáiból arra következtethetünk, hogy talán maga is művelte az ökölvívást.). Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nem az emberi test és
emberi lélek harcáról van itt szó. Bár a magyar fordításban ez a különbség nem
adható vissza pontosan, az eredeti görögben Pál nem a szóma =biológiai test,
organizmus szót használja, hanem a szarksz szót, ami szó szerint hústestet
jelent. De Pál nemcsak a test anyagi valóságát érti ezen, hanem az embernek
azt a valóságát, amely a rendezetlen vágyak által a bűnhöz láncolja az embert.
A „test cselekedeteinek” felsorolásánál ugyanis bőven találunk, lelki, pszichés
természetű bűnöket is (pl. irigység, önzés, pártoskodás) vagy akár spirituálisat, mint a varázslás. Természetesen a testet nem kell büntetni, ostorozni vagy
sanyargatni. Viszont tisztában kell vele lennünk, hogy az alapvető, természetes
emberi vágyaink akár távolra is vonhatnak minket Istentől.
A Lélekre használt görög szó sem a pszükhé,
amit az emberi lélekre használ a görög nyelv, hanem a pneuma, amely az
Újszövetségben általában Isten Lelkét, a Szentlelket jelöli. Amikor Pál
Lélek által vezetett emberekként gondol a galatákra, akkor Isten Lelkére
gondol. Nem a saját önző vágyak, irigység vagy féltékenység nagyon is emberi
vezetésére.
Amikor a hústest cselekedeteiről van szó,
Pál felsorol egy rakás olyan bűnt, amelyek rövid távon, az itt és most-ban
jutalmazónak tűnhetnek, de a hosszú távú következményeik rombolóak. Fájdalmat
okoznak. Emberi kapcsolatokat tesznek tönkre. Egész közösségeket mérgezhetnek
meg. Ha kereszténynek, Krisztus követőjének vallod magadat, de folyamatosan
csak az itt és most-ra és csak a saját kívánságaid kielégülésére koncentrálsz,
akkor vajon téged a Lélek vezet?
Ezekkel szemben a Lélek gyümölcsei olyanok,
amelyek hosszú távon érlelődnek ki a Krisztus-követő ember jellemében. Ahogyan
gyakorlom a Jézus Krisztusba vetett hitemet, ezek az erények is egyre
erősebbek, egyre jellemzőbbek lesznek az életemben. Nem egyik pillanatról a
másikra. Nagyon ritka az olyan eset, amikor valaki megtér, és egyből képes az összes
bűnét nagyon látványosan elhagyni. De ha valaki Krisztusénak vallja magát 10,
20, 30 vagy akár 40-50 éve, de ezek alatt az évtizedek alatt a jelleme nem
változott pozitív irányba az égegyvilágon semmit, ha a Lélek gyümölcsei nemhogy
nem érnek, de még bogyókezdemények sincsenek, akkor ezt az embert vajon a Lélek
vezeti? Vagy egyszerűen csak a hústeste impulzusai rángatják ide-oda? Mert a
Lélek gyümölcsei valóban maguktól nőnek és érnek. Ha egy fa Krisztusé, akkor
krisztusi gyümölcsöt terem. Lehet, hogy nem sokat vagy látványosan. De
felismerhetően ehető, jó gyümölcsöt. Ezért nem kell izzadni, de ki kell várni,
amíg megérik a jellememben, és addig is, gyakorolnom kell magamat az Isten
iránti bizalomban.
A Lélek gyümölcsei minőségükben mások, mint
a törvény általi megigazulás vágyából fakadó, izzadságszagú, magunk-gyártotta
jócselekedetek. Ha úgy véljük, hogy az emberek nem értékelik ezeket eléggé,
sértetté, agresszívvá válhatunk. Ha viszont tudjuk és hisszük, hogy Isten
Krisztusért már ELFOGADOTT, már igaznak tart minket, akkor nincs szükségünk a
törvény betűjére, de a kegyelem sem válhat egy kiskapuvá. A megigazulás
után jön a megszentelődés. Ahogyan szoktuk énekelni is: „hitből jön a
cselekedet”. Azaz, a Szentlélek vezetése.
A mai úrvacsorára készülve gondoljuk át
merészen, mi az az életünkben, ami csak rángatna ide-oda, eltérítve igazi
célunktól, Isten Országától! Ezeket tegyük le hittel a kereszt alá! És kérjük
bátran a Lélek vezetését, hogy érlelje meg bennünk a gyümölcseit!
Imádkozzunk együtt Szabó T. Anna Az ég
zsoltára című versével:
Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram,
felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz
lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel,
amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj
van. A lélek meg – szent a lélek, de nem éli a szentséget. Kő a szívünk,
fáradt, nehéz, szemünk csak a képekre néz, tükrök közé vagyunk zárva, nem
látunk ki a világra. Itt lent perbe vagyunk fogva, perlőnk fölénk magasodna,
túlkiabál, elküld haza, hiába, hogy nincs igaza. Perelj, Uram… – Mégse perelj.
Inkább csak felhőket terelj: a változó világ képét – ezzel hozd fölénk a békét.
Felelj, uram, felhőiddel, vértezz fel a kellő hittel, hogy törvényed ne
feledjük, eged alatt legyünk együtt, tanuljunk világot látni, indulatainkkal
bánni, nem bújkálni, mint a gyermek, viselni a közös terhet, éljük át a mások
részét, legyen bennünk újra részvét, legyen bennünk hit, alázat. Égből építs
nekünk házat. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése