Élsz vagy ítélsz?

 

Igehirdetés Mezőtúron és Gyomán Gal 5,25-6,10 alapján

„Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.
Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”

„Ki mint él, úgy ítél” – sokan ismerjük ezt a mondást. Emberként arra vagyunk huzalozva, hogy megítéljük azokat a jelenségeket, amelyek szembejönnek. Sokszor az életünk múlhat ezen. De talán mindannyian ismerjük azt a jelenséget, amikor valaki kéjes mámorral tör pálcát mások vélt vagy valós erkölcsi állapota felett, miközben talán maga is ugyanolyan vagy akár még súlyosabb vétkeket követ el. Talán csak ügyesebben leplezi ezeket.

Az ítélkezés, a másikra mutogatás szinte egyidős az emberiséggel. Amikor azonban Jézus elhívta első tanítványait, akkor egy másfajta lelkületre tanította őket. Arra a lelkületre, amelyet ő maga is képviselt. Mi is ez a Krisztus törvénye, amire itt Pál apostol utal? Tanuljuk meg mi is magától Jézus Krisztustól.

Id. Lukas Cranach: Krisztus és a házasságtörő asszony (Forrás: https://www.szepmuveszeti.hu/utvonaltippek/krisztus-es-a-hazassagtoro-asszony/)

Jézus nem ítél. Amikor elé citálják a tetten ért házasságtörő asszonyt (bár nem 100%-ig világos, hogy miért csak egy tetten ért bűnös kerül bíróság elé, amikor ezt a bűnt tipikusan legalább ketten szokták elkövetni, de most ettől tekintsünk el), Jézus egy látszólag kitérő választ ad az asszony vádlóinak: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. Nem mond ellent a mózesi törvénynek, de rávilágít: emberként ugyanazon ítélet alatt vagyunk. Mivel senki sem bűntelen, senki sem áll a törvény fölött. Ezért ember embernek bírája nem lehet úgy, ahogyan az Isten tud ítélni. Aki látja a szíveket, a szándékokat, a bűnhöz vezető és az attól elvezető utakat.

A farizeusok és írástudók, a zsidó férfiak egytől egyig elszállingóznak, a földre ejtve a köveket. Egyedül Jézus marad ott az asszonnyal. Jézus pedig azt mondja neki: „Én sem ítéllek el. Menj el, és többé ne vétkezz!” Én sem ítéllek el. Micsoda mondat! Jézus az egyetlen, aki valóban bűntelen. Aki mindig az Atya akaratával összhangban beszél és cselekszik. Neki lenne joga elítélni. Lenne joga eltaszítani. Mégsem teszi. Nem megkövez, hanem feloldoz. Nem halálra ítél, hanem új életre szabadít fel.

Pál apostol valami ilyesmiről beszél, amikor azt írja a galatáknak, hogy „ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint”. Múlt vasárnap már beszéltem róla, hogy egyedül a Szentlélek képes átformálni a természetes emberi jellemet krisztusivá, megérlelni bennünk a Lélek gyümölcseit. Emberi erőlködéssel nem válhatunk szentekké. Viszont, ha valaki következetesen nem a Lélek szerinti módon él, az beleragad valamibe, amit már régen meghaladhatott volna. És érdekes módon éppen ezek az emberek hajlamosak leginkább ítélkezni mások fölött. Ugyanis ez egy rendkívül kényelmes pozíció. Nem kell végiggondolnom a saját életemet, a saját tetteimet, a saját indítékaimat. Köszörülhetem a nyelvemet azon, hogy mások – szerintem – mennyivel rosszabbak mint én.

Pál arra int, hogy elsőként ki-ki a maga háza előtt sepregessen. És ez az attitűd ugyanaz, mint amire Jézus biztat: előbb a saját szemedből vedd ki a gerendát, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy testvéred szeméből kivedd a szálkát. Ez nem azt jelenti, hogy a közösséget romboló, nyilvánvaló vétkek fölött szemet hunyunk. Emlékeznek a testvérek, melyik ige szokott mostanában a kegyelmi ige lenni a bűnvallás után? „Ha valaki vétkezett, van Szószólónk az Atyánál, az Igaz Jézus Krisztus”. Ha valaki nyilvánosan vétkezett, vagy nyilvánvalóvá vált a bűne, akkor a helyes, krisztuskövető eljárás az, ha mellé állok, nem ítélkezem fölötte, nem vagdalkozom és nem vádaskodom, hanem szelíden helyreigazítom. Tanúskodom neki arról, hogy Krisztus az ő vétkeiért is meghalt. Ha a testvéred vétkezik, te kinek az oldalán akarsz állni? Jézusén, aki pártfogó és szószóló, vagy a sátánén, aki a vádló? Jézus a vétkező mellé áll. Ha Jézussal egy oldalra, egy platformra szeretnél kerülni, akkor igenis fel kell vállalni ezt a nehéz pozíciót. Ki kell mondani, hogy valami nincs rendben. De a vétkező testvért irgalmas szeretettel kell körülvenni. Jézus Krisztus irgalmát kell felé közvetíteni.

Ezt jelenti a Krisztus törvénye. Ki-ki a maga terhét hordozza, amíg elbírja. Amikor pedig látjuk, hogy nem bírja, nem belerúgunk abba, aki már a földön fekszik, hanem felemeljük, megtámasztjuk, vele együtt hordozzuk a terhet, amely elviselhetetlenné vált számára. Aztán, amikor majd mi rogyunk össze, jó reménységünk van arra, hogy minket is megtámaszt a közösség. Pál szerint a jó cselekvésébe nem szabad belefáradni, beleunni. Nem szabad feladni a reményt.  Különösen akkor, amikor hitben testvéreinkről van szó. A keresztény ember mindenki felé ezzel a krisztusi lelkülettel kell hogy forduljon. Beleértve önmagunkat is. Magad számára is az evangéliumot hirdesd, ebben gyakorold magad, ebben mélyülj el! És akkor egyre könnyebb lesz majd, hogy mások felé is ezzel fordulj. Első körben azok felé, akik maguk is testvéreid a hitben. Akik maguk is Jézus Krisztust próbálják követni. Ki botladozva, ki többet-kevesebbet hibázva, de mégiscsak egy irányba tartunk, amerre a Szentlélek vonz bennünket. Nem kell méricskélnünk egymás hitét vagy egymás életgyakorlatát. Viszont a következő lépést nem egyedül kell megtennünk. Hiszen itt a közösség.

Az ókorban, bár üldözték a keresztényeket és sokáig nem élveztek vallásszabadságot, mégis volt a pogányok között is egy konszenzus, amelyben a nagy többség egyetértett. „Nézzétek, hogy szeretik egymást” – ez volt a nem hívő emberek percepciója a Krisztus-követőkről. Vajon amikor a mezőtúri/gyomaendrődi városlakók ránk néznek, mi a benyomásuk? Fel tudnak-e kiáltani így? Szeretjük-e egymást úgy, ahogyan Jézus szeretett minket?

Az az imádságom, hogy a következő évben ez a kicsiny nyáj, ez a maroknyi közösség legyen egyre inkább krisztusi. Kerüljünk mindnyájan közelebb Jézus Krisztushoz és egymáshoz is. És ha úgy tetszik Istennek, hogy megőriz bennünket még további 5 vagy 10 vagy 30 vagy 100 évig, akkor használjon is arra, hogy Krisztus jó illata legyünk a világban. A kegyelem és az irgalom jó hírének továbbadói legyünk, szavakkal, tettekkel, tiszta gondolatokkal. Egész életünkkel.

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, te bűntelenként jöttél a bűnösök közé, és kiszolgáltattad magad a gonosz hatalmának, hogy bebizonyítsd: milyen gyenge és nevetséges valójában. Hálásak vagyunk, hogy nem a bűné és a halálé az utolsó szó, hanem a te irgalmas szeretetedé. Köszönjük, hogy nem ítélsz el, hanem felemelsz és új életet adsz. Add, hogy a mi életünkben is a Te Lelked uralkodjon, hogy inkább éljünk mint ítéljünk. Ámen