Megváltó, nevemen hívó

Az alábbi igehirdetés a Jézus Sziget július 4-i dicsőítő napján hangzott el Sarkadon 

Kedves Testvérek!

Boldog Függetlenség Napját kívánok, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az idei témában én pendíthetem meg elsőként az ige húrjait. A szabadság, függőség és függetlenség témájában én most egy nagyon személyes igét hoztam. Ez a mi családi igénk, ezt kaptam keresztelőmre és konfirmációmra édesapámtól, aki szintén lelkész volt, de az ő életigéje is ez volt, a sírkövén is ez áll:

Ézs 43,1: „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Rabszolgaság. Mi jut eszedbe, amikor meghallod ezt a szót? Nekem az egyik legkorábbi gyerekkori emlékem a Rabszolgasors című brazil sorozat, ami az egyik legelső szappanopera volt Magyarországon, ami általánosan ismert lett a ’90-es évek elején. Főhőse, Isaura, egy világosabb bőrű, félvér rabszolgalány, aki szép és művelt társalkodónőként éli életét, de pártfogója halála után gazdája kegyetlenül bánik vele, teheti, hiszen akkoriban, a 19. században, maikor a történet játszódik, még törvényes volt az amerikai kontinensen, hogy egyik ember birtokolja a másikat.

A Rabszolgasors (Escrava Isaura) című sorozat ikonikus főcímdala

A rabszolgának nincsen személyes szabadsága. Nem hagyhatja el gazdáját, nem adhathatja bérbe munkaerejét, nem házasodhat és alapíthat családot szíve szerint. A tulajdonosa szinte bármit megtehet vele, amit csak akar, erőszakkal is kikényszerítheti belőle az engedelmességet. A saját rabszolgát akár meg is lehetett ölni bizonyos esetekben, vagy halálra dolgoztatni és éheztetni.

A Biblia is ismeri a rabszolgaságot. Izrael népe maga is rabszolgasorban robotolt Egyiptom földjén. A rabszolgának csak az volt a reménye, hogy gazdája egy napon felszabadítja, vagy valaki más megváltja, és így adja vissza neki a szabadságát. Megváltás. Ez az a tett, amikor megszabadítasz valakit, aki önmagáért nem tudná kifizetni a váltságdíjat.

Amikor Isten azt mondja egy egész népnek, Izraelnek, hogy „megváltottalak”, akkor erről van szó. A rabszolgasorsból váltotta meg az Úr Izrael népét, és a maga népévé tette.

Amikor valakit Isten néven szólít, vagy akár új nevet ad neki, ami nagyon gyakori a Szentírásban, akkor nem csak mond egy hangsort. A név az egész embert jelenti, az ember teljes egzisztenciáját. A testét, a lelkét, a kapcsolatait. A pszichológia beszél az ún. „saját név hatásról”, amikor egy nagyobb zajban is felkapjuk a fejünket, és ösztönösen odafordulunk, ha a saját nevünket halljuk. Ilyen fontos a név. Ilyen mélyen érint minket. Az én nevem, Glória, azt jelenti, dicsőség, és én sokáig nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ritka, furcsa, nehezen becézhető. Aztán eljött az életemben egy pont, amikor rájöttem, hogy azért adta Isten nekem ezt a nevet, mert hiszem, hogy végső soron tőle kaptam a szüleimen keresztül, mert azt akarja, hogy az életem az Ő dicsőségét hirdesse. Igen, Isten engem is a nevemen szólított, vagyis személyessé tette számomra az Ő megváltását. Mert a bűn rabszolgaságából Jézus megváltott a kereszten, de ha én ezt nem hiszem el önmagamra nézve, ha nem értem meg, hogy értem is történt mindez, akkor az egész csak egy távoli, érdektelen sztori lesz. Hiszen ártatlan, jószándékú emberek naponta halnak meg. De Jézus nemcsak egy ezek közül az ártatlan áldozatok közül, hanem az ő halála megváltó halál. Megvált a bűn, a halál és a gonosz hatalmából.

Megváltottalak, neveden szólítottalak. Mindkettő fontos. Megérteni, hogy Isten értem is adta az Ő egyszülött Fiát.

Isten erre a két saját tettére hivatkozik, amikor azt mondja, hogy „ne félj”. Nem azt mondja, hogy „ne félj, mert olyan bátor vagy”. Azt sem, hogy „ne félj, mert nincs mitől félni”. Isten tudja, hogy nagyon is van mitől félni. Emberként korlátok és akadályok között élünk. Nem ismerjük a jövőt. Tele vagyunk bizonytalansággal. És azt is tudja Isten, hogy van olyan félelem, szorongás, aggodalom, ami nem győzhető le pusztán emberi erővel, motivációs tréningekkel. Nem az emberi lehetőségekre és teljesítményekre hivatkozik, hanem arra, hogy Ő már döntött rólunk. Igent mondott ránk. „Ne félj, mert ÉN megváltottalak, neveden szólítottalak”.

Ez nem jelenti azt, hogy nem fog többé semmi rossz történni, vagy hogy ne éreznénk többet félelmet. Azt viszont jelenti, hogy soha többé, semmilyen körülmények között nem vagyunk egyedül. És azt is jelenti, hogy a régi, kegyetlen rabszolgatartónk soha többé nem formálhat jogot ránk. Nincs hatalma fölöttünk. Nem parancsol nekünk. Nem uralkodhat a lelkiismeretünk felett. Szabadok vagyunk.

A szabadság és függetlenség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a magunk feje után megyünk. Hanem azt, hogy egy új, érett engedelmességben élünk, mert Istenre nem úgy tekintünk mint egy rabszolgatartóra, hanem úgy, mint Atyára. A gyermek is engedelmes, de nem azért, mert retteg az apától, hanem azért, mert a szeretet köteléke fűzi őket össze. Nekünk olyan Atyánk van, aki felnőttként akar látni bennünket. Ugyanakkor nem mond le rólunk. Akkor sem, ha mi eltávolodunk tőle. „Enyém vagy” – üzeni Izraelnek Ézsaiás prófétán keresztül, és ezek a szavak megerősítették őket a babiloni fogság ideje alatt, mert tudták, hogy Isten ebből a fogságból is meg tudja szabadítani őket, ahogyan Egyiptomból is kiszabadította.

Amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy úgy érzed, a hullámok összecsaptak a fejed fölött, vagy éget belülről a bűntudat és a szégyen, kívülről az üldöztetés, akkor gondolj arra: az Univerzum Ura, aki téged is teremtett, aki édesanyád méhében gondosan megalkotott, és mindenkinél jobban ismer és szeret, veled van. Mert te is az Övé vagy. Megváltott. És neveden szólított. Vagy, ha még eddig nem hallottad meg a saját nevedet, mert akkora volt körülötted a zaj és zűrzavar: ma is a neveden szólít. Itt és most.

Helyettesítsd be nyugodtan a saját nevedet Izrael helyére! Mindegy, mivel küzdesz, mindegy, hogy azt gondolod, méltatlan és érdemtelen vagy. Mind azok vagyunk. Ha van benned vágy, akkor tudd, hogy Ő hív téged és bíztat: Ne félj, mert én megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.