Végső ítélet

  Igehirdetés ítélet vasárnapján Mezőtúron és Gyomán

Jób 14,1-17: „Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak!

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.

De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.  Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd.”

Szeretett Testvéreim!

Vannak szavak, amelyeket nagyon nehéz hallani. Vannak írások, amelyeket iszonyúan megterhelő olvasni. A napokban vált nyilvánossá az egykori kommunista pártállam állambiztonsági iratainak egy része. Szakértők figyelmeztetnek, hogy önmagában még nem perdöntő egy db 6-os karton létezése (ez ugyanis nem bizonyítja, hogy az illető jelentett és a hiánya sem azt, hogy nem). Egyetlen fecni még nem segít árnyaltan elemezni és értékelni egy összetett helyzetet. Az ember erkölcsi ítéleteket könnyen és gyorsan szeret hozni, a fekete és a fehér kategóriák közül szeret választani, ritkán szán időt az árnyalatokra. Fontos ezekben a napokban, hogy ne maradjunk egyedül a csalódottságunkkal, a kérdéseinkkel, a dilemmáinkkal. És ne csak a kemény szavak legyenek velünk, hanem a gyógyító szavak is.

A Kötőszó Podcast adása a témában

A Bibliában van néhány könyv, amit nehéz olvasni, de a dobogósok között mindenképpen ott van Jób könyve. A Szentírás egyik legszebb, legköltőibb könyve, de a témája nehezen emészthető. Már a kerettörténet is megbotránkoztató egy naiv, fiatal elmének. Kezdő hívőknek nem is ajánlott olvasmány. A kerettörténet ugyanis Isten mennyei udvartartásában játszódik, amelynek megdöbbentő módon a történet szerint a sátán is része. Ráadásul a történetbeli sátán figura nemcsak bejáratos Isten színe elé, de úgy tűnik, még mozgástere is van – bár kizárólag addig terjed, ameddig az Úr engedi. Mi több, ez a sátánfigura még arra is engedélyt kap, hogy elvegyen Jóbtól mindent, ami az életet élvezhetővé teszi. A vagyonát. A gyerekei életét. Az egészségét. A felesége támogatását. És a barátai empátiáját. Mert miután Jób elveszít mindent és gyászolni kezd, mintha a felesége hangján is a kísértő szólalna meg: „Átkozd meg istent és halj meg!” Három barátja, akik együttérzésükről tanúságot téve meglátogatják őt 1 hétig bírják ki csendben, hogy mellette ülnek porban és hamuban. Le a kalappal! Mi mikor éreztünk együtt utoljára ilyen mélyen és ilyen alázattal, ilyen hosszan bárkivel? Mikor ültünk mellé utoljára csendben? Nem pár szó, nem egy képeslap, nem olcsó vigasztalás.

A három barát viszont nem bírja ki azt, hogy Jób megszólal, és panaszkodni kezd. Ez már sok nekik. Kibillenti őket az egyensúlyukból Jób helyzete, és az, hogy ragaszkodik hozzá, hogy semmi olyat nem talál a lelkiismeretében, ami indokolná ezt a súlyos csapást, amit el kell szenvednie. A barátok ugyanis jártasak a szent iratokban és nagyon jól tudják a hivatalos, mainstream teológiát. Megpróbálják ezért igazolni Istent. A maguk módján. Emberi szavakkal. Azzal a bölcsességgel, ami a rendelkezésükre áll. Persze valójában nem Istent akarják igazolni, hanem a saját istenképüket. A saját teológiájukat. Végső soron önmagukat. Az igazságos világba vetett hiedelmüket. <<A szenvedésnek márpedig oka van. Bűnös vagy, Jób. Biztos, valami rejtett vétked van, amiről megfeledkeztél, vagy a gőgödért fizet így Isten.>> Nem akarnak szembenézni vele, hogy ez, ami Jóbbal történt, holnap akár velük történhet. Az egy sokkal kényelmesebb álláspont, hogy Jób valamilyen bűnnel érdemelte ki ezt, és ha ők eléggé elővigyázatosak, akkor velük nem fog megtörténni. Így azt hihetik, hogy kézben tartják a saját életüket.

Mai igeszakaszunk egy olyan részből van, ahol éppen Jób beszél. Egyik évfolyamtársamnak a nagymamája mondta nekem az első teológiai tanévnyitónk napján, hogy szerinte Jób könyvében az a nagy különbség a barátok és Jób között, hogy míg a barátok mindig IstenRŐL beszélnek (mint egy érdekes filozófiai tárgyról, aki ott sincs), addig Jób mindvégig IstenHEZ beszél. Jóbnál nem marad a beszéd egy pusztán elméleti, tét nélküli fejtegetés. Jóbnak a teológia, az Istenről való beszéd egzisztenciális kérdés is. Jób a saját bőrét viszi a vásárra ebben a vitában. A barátok nem a saját bőrüket viszik, hanem Jób bőrét. Ez így sokkal komfortosabb és olcsóbb. „Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad” – hangzik a sátánfigura provokatív tételmondata a könyv elején. Hát a barátok szívesen elárverezik Jób tiszta lelkiismeretét a saját megnyugtatásuk érdekében.

A mai napon az evangélikus lirurgikus naptárban Ítélet vasárnapja van, ami az egyházi esztendő utolsó három vasárnapjának a sorát nyitja meg. Ez a három utolsó vasárnap az utolsó időkre irányítja a figyelmünket. Mi történik a végső időkben? Ki fog ítélni? Mire szól a reménységünk? Mi az örök élet? Azt gondolom, hogy az ítélet gondolata különösen aktuális ezekben a napokban az egyházi és nemzeti közösségünket felkavaró témák kapcsán is. Természetesen meg kell ítélnünk keresztényként egy csomó dolgot. Ez feladatunk is. A presbiter testvéreknek például feladata, hogy a lelkész igehirdetését megmérje az ige mérlegén, hogy vajon megáll-e. Ha pedig nem, akkor a presbitereknek kötelességük figyelmeztetni a lelkészt, hogy szerintük nem áll meg – és innen lehet feljebb vinni a témát az egyházi felsőbbségekhez. Az embert ELÍTÉLNI viszont nincs jogunk, nem azt mondom, hogy keresztényként sem, hanem keresztényként még annál is kevésbé, mint egy átlagember. A keresztény ugyanis pontosan látja, hogy maga is a törvény alatt áll (nem pedig fölötte). Ezért a keresztény ember tartózkodjon attól, hogy végső – vagy végsőnek hangzó – ítéleteket hozzon. Az utolsó ítélet joga ugyanis nincs emberi kézben. Jézus Krisztus a bíró. Aki Isten és ember egy személyben.

Na de hogy jön Jób könyve az ítélet témához? Hát úgy, hogy miközben a barátok sietnek elítélni Jóbot a számukra hozzáférhető látszat alapján, Jób végig azt hajtogatja, hogy a barátai csupán emberek, por és hamu mind. Ezért nincs joguk elítélni őt. Jób Isten elé akar állni. Őt idézi meg, hogy legyen a bírája. Már azt sem bánná, ha meg kell halnia. Sőt, a halál is kezd kívánatosnak tetszeni, mert akkor már csak Isten számára vagyok hozzáférhető. Jób az egész könyvben végig kitartóan kérdez, kopogtat, kételkedik és hisz, tépelődik, apellál folyamatosan Istenhez. Ettől helyes Jóbnak az Istenről szóló beszéde. Jóbnak eszébe se jut, hogy bárkit okoljon a borzalmakért, amelyek vele estek. A sátánfigura szerepe eszébe se jut. Önmagát sem hajlandó okolni. Egyszerűen hiszi és tudja, hogy egyedül Isten tudja, miért került ebbe a helyzetbe, egyedül Ő ítélhet róla. Jób pedig megdöbbentően újszövetségi gondolatokra jut, miközben szorult és szorongatott helyzetében agyal. Például, hogy Isten el fogja törölni a vétkeit. Hogy Istennek a halál birodalmában is van hatalma, van kompetenciája elérni őt. Ugye az Ószövetségben még nincsen általános és szilárd hit a feltámadásban, ez még itt nem dogma. Jób viszont szenvedései által megszüli ezt a gondolatot is, legalábbis a közelébe jut.

Luther szerint a teológus formálódásának elengedhetetlen eleme a tentatio, vagyis a kísértés. A teológia nem a bizonyosságok, hanem a kérdésekkel való birkózás tudománya.  Ezért még a sátánt is úgy képzelhetjük el, mint Isten eszközét terve végrehajtásában. A gonosz nem tudja Istent kijátszani vagy meglepni. A könyv elején kötött fogadás nem egyenlő felek között köttetik. A sátán ugyanis teremtmény. Csak behavioristaként tud viselkedni: elemzi a viselkedésünket, ismeri az akció-reakció törvényeit. De az ember szívébe és veséjébe a sátán nem lát bele, ahogyan az emberek sem. Isten viszont igen. Ismeri minden titkos motivációnkat. Ezért bűn és igazság kérdésében egyedül Isten hozhat igaz ítéletet. Megtérni is Istenhez lehet, és Isten maga munkálja bennünk a bűnbánatot és a hitet Szentlelke által. A kísértésben ezért tegyünk úgy mint Jób: Istenhez kiáltsunk! Ne azt keressük, ki mindenki látszik bűnösebbnek nálunk, ne önmagunkat akarjuk igazolni, hanem őszintén keressük Őt. Mert Isten – spoiler következik – a könyv végén megjelenik és rehabilitálja Jóbot. Jób pedig megkönnyebbül, hogy nem vesztette el azt, aki a legfontosabb számára. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” -mondja Jézus.Vágysz-e arra, hogy meglásd Őt? Hiszed-e, hogy kereszten, szenvedésen és halálon át is Jézus Krisztust követve Istenhez jutsz el? Van-e bátorságod, hogy mindenen keresztül menj ezért a találkozásért?

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Te átélted a szenvedést, az emberektől való elhagyatottságot és az Atyától is végtelen távolságot vettél a kereszten, hogy a mi összes távolodásunkat, tévelygésünket, bűnünket és hamis önigazolásunkat beleöleld ebbe a távolságba és megments! Kérünk add, hogy a kísértés és a csapások idején ne legyünk mihaszna vigasztalok és okoskodó teológusok, hanem szeretettel, türelemmel és imádsággal hordozzuk egymás terhét a te lelked által! Ámen