Mindennapi kenyér

 

Igehirdetés Mezőtúron és Gyomán 2Móz 16,2-3.11-18 alapján

Szeretet. Éhség. Ez volt az az adakozásra felhívó szöveg, amelyet az Ökumenikus Segélyszervezet már évek óta az adventi adománygyűjtő kampányában használ. A szlogen mellett egy szív alakú mézeskalács látható, amelyből egy kis darabot leharaptak, s a harapás mentén morzsadarabok látszottak lehullani.

A MÖS adventi kampányának oldala

Talán a testvérek különösnek tartják, hogy a pusztai vándorlás éhezéstörténete kapcsán éppen ez jut eszembe. Több dolog miatt is így van. Egyrészt a Biblia szerint az Istentől az égből hulló kenyérszerű eledelnek koriandermagra emlékeztető színe, és mézeskalácsra emlékeztető íze volt. Másodszor, a manna hullása Isten gondviselő szeretetének a napi szintű bizonyítéka volt. A fürjek tömeges pihenése a pusztában, amikor a vándorlók könnyen meg tudták őket fogni, talán egyszeri esemény volt, de a manna napról napra ismétlődő csodája a teljes 40 évi vándorlást végigkísérte.

De mi is a mai igeszakaszunk előzménye? Izrael fiai, a héberek, Egyiptom földjén rabszolgasorban sínylődtek egy elnyomó és népirtó fáraó uralkodása alatt. Ebből a szolgaságból szabadította meg őket az Úr, prófétája, Mózes közreműködésével. Mózes testvéreinek, Mirjamnak és Áronnak is komoly szerepe volt a kivonulásban. A kivonulás könyvének közepén áll az a történet, amelynek során a Vörös-tenger a héberek előtt kettéválik, így átjutnak biztonságban a túloldalra, az őket üldöző egyiptomiak azonban harci kocsijaikkal és lovaikkal a tengerbe vesznek.

A tengeren való átkelés után a pusztában gyalogolnak a Sínai hegyhez, ahol – még nem tudják pontosan hogyan – de imádni fogják Szabadítójukat. Azonban hamar kiderül, hogy a szabadságnak ára van. A pusztában nehezen találnak vizet és élelmet. Ez a kiszolgáltatottság, a legalapvetőbb szükségletek felerősödésének a helye. Annak a helye, hogy a nép megtanuljon fokról fokra egyre inkább bízni Isten gondviselésében.

A Lift! zenekar is feldolgozta a pusztai vándorlás sajátos lelkiállapotát

Ők azonban imádság, kérés helyett – így olvassuk – zúgolódnak. Ez egy hangulatfestő szó, és a hangulat, amit lefest, katasztrofálisan rossz. Éhesek. Szomjasak. Fáradtak. Melegük van. Félnek. Mi lesz, ha éhen veszünk itt, a pusztában? Kitör belőlük a panasz és az elégedetlenség. Mindez nagyon is érthető, hiszen az embernek szüksége van ezekre a dolgokra. Csakhogy ők elkezdenek ideológiát gyártani az elégedetlenség mögé. Jobb volt Egyiptomban-mondogatják egymásnak. Ott volt eledel bőven. Ugyan kényszermunkára fogtak és sanyargattak, de legalább jóllaktunk. Hamar megfeledkeznek arról, hogy ők maguk kiáltottak szabadulásért. Ezen a ponton látszik, hogy nem egyik napról a másikra fog megtörténni, hogy a megszabadítottak felnőnek majd a kapott szabadsághoz, hanem bizony még tanulniuk kell. A hosszú pusztai vándorlás évei tulajdonképpen Isten iskolája, amelynek során próbatételekkel fogja edzeni népe hitét. Ha múltkor Ábrahámra azt mondtam, hogy az évek alatt Istennel járva fokról fokra erősödött a hite, ezt látjuk Izraelnél is. Az idő és Isten mindennapi gondviselének folyamatos megtapasztalása nekik is erőt ad, de csak a következő generáció tudja levetkőzni magáról végleg a rabszolga-lelkületet.

Pál apostol a Vörös-tengeren való átkelést a keresztséggel és a pusztai vándorlást a megkeresztelt, Krisztus követő ember életútjával állítja párhuzamba. (1Kor 10) Életünk során mi is számos próbatételben részesülünk, de az erő, amely minket ezek során ellenállóvá, rezilienssé tesz, nem emberi. Istentől jön. Pál a vándorló Izrael kútforrásának és eledelének is Jézus Krisztust jelöli meg. Szerinte a szikla, amelyből víz fakad és a manna, amely az égből hullik, egyaránk Jézus Krisztus előképe, hiszen ő eledelül kínálja fel nekünk önmagát. És – hallottuk a keresztelői igehirdetésben – italul is.

Jézus az, aki legmélyebb keresésünkre, létünk szomjúságára és éhségére válaszul önmagát adja. Szeretetből. Mert az éhségünk és szomjunk mögött leginkább a szeretetre éhezünk és szomjazunk. Jézus pedig Isten szeretetének legnagyobb kiáradása és megvalósulása.

Jézus azt tanítja nekünk a Miatyánkban, hogy kérjük bátran az Atyától a mindennapi kenyeret. Nem az egész évi adagot, nem arra int, hogy félretegyünk vagy felhalmozzunk, vagy megpróbáljuk bebiztosítani magunkat, hanem arra, hogy naponként újra és újra az Atyára nézzünk, elé tárjuk a szükségleteinket, és bízzunk abban, hogy gondot visel rólunk. Ugyanaz a lecke, amit Izrael a pusztában megtapasztalt. Erőfesztítés, földművelés nélkül, a puszta kellős közepén égből jön az életadó kenyér. Jézus pedig önmagát hasonlítja ehhez az égből jött kenyérhez, sőt, azt állítja, hogy felül is múlja az atyák által megtapasztalt csodát (Jn 6).

A Miatyánk e kenyérkérését, „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” egyes Jeromos egyházatya, a Héberek Evangéliuma (mára már sajnos elveszett) kézirata alapján úgy fordítja, hogy „holnapi” kenyér. Szerinte ugyanis itt nem csupán a földi, fizikai kenyérről van szó, hanem az örök élet kenyeréről, amelyet majd Isten Országában eszünk, s amelynek az Úrvacsora az előképe.  Erre az örök kenyérre is törekedjünk, ezt is kérjük és várjuk minden alkalommal, amikor megköszönjük Istennek, hogy kenyeret adott nekünk. Egyrészt a földből. Másrészt a mennyből. Ámen

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, te vagy az örök élet kenyere. Add, hogy igéd és szentséged napi és heti lelki ételünk és italunk legyen. Add, hogy bizalommal könyörögjünk az Atyához mindazért, amire testünknek az élethez szüksége van, és hálával fogadjuk kezéből. Ámen

Örök ÉLET - ingyen sör?

"Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni?Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." (János evangéliuma 6,67-69) Kevés szó van, amely jobban le lenne járatva, mint a beszéd szó. Az ember a beszélés képességével emelkedik ki az állatok közül, de annyiszor visszaél ezzel a képességével. Tudjuk, hogy a politikusaink gyakran életükben akkor látják először a nemzeti ünnepre előre megírt beszédjüket, amikor már felolvassák. Pedig egy-egy beszéddel lesújtani vagy éppen fölemelni is lehet egy nemzetet vagy népcsoportot, ahogyan Martin Luther King felemelte az övéit, vagy ahogy Adolf Hitler tönkretette. A beszéd életet és halált is hordozhat, gyűlöletet és szeretetet is szíthat. És nemcsak az számít, hogy MIT mondunk és HOGYAN mondjuk, hanem az is, amit nem mondunk ki. Apai nagyanyám, aki nagyon kemény asszony volt, akit a korai árvaság és az élet viharai igencsak megpróbáltak, nem igazán mutatta ki a szeretetét, sőt szavakkal sem mondta ki soha. A fiai így nőttek fel. Édesanyám mesélte, hogy amikor apámmal bementek hozzá a kórházba pár nappal a halála előtt - az agyvérzése miatt akkor már nem tudott beszélni- a tekintetével és a kezüket szorongatva fejezte ki, mennyire hálás, hogy láthatja őket. Sokat gondolkoztam, hogy vajon ha tudott volna még beszélni, mondta volna azt a bizonyos "szeretlek"-et vagy sem. Jó lenne tudni - Péterrel együtt - hogy pontosan hol is található az örök élet beszéde. Az a beszéd, amely képes a bűn szolgaságából Istenhez, a halálból az életre vinni. Tény, hogy amit Jézus mond azt nem mindenki tudja elfogadni. Épp e sorok előtt az evangéliumban a csalódott tömeg éppen elfordul Jézustól - sőt, azok is, akik elkötelezett tanítványainak hitték magukat - mert Jézus szavai nem fértek bele a vallásos kliséikbe, nem egyeztek elképzeléseikkel. "Kemény beszéd ez" - mondják. Pedig korábban azt mondták, fellelkesülve az 5000 ember között szétosztott ingyen kenyéren, hogy akár királyként is elfogadnák. Aki az ingyen kenyeret (vagy sört) adja, legyen az a vezető. De az örök élet beszédét nem tudják befogadni, mert túl kemény. És valóban: az evangéliumok nyüzsögnek Jézus "kemény mondásaitól". Olyan mondatok ezek, melyeket nem könnyű értelmezni, de nemcsak az agyunknak jelent kihívást, hanem az egész életünknek, hiszen tettekre váltani még nehezebb. A kemény beszéd nem azonos a kis kártyákra írható vagy a Facebook-on megosztható cukiságokkal és kellemes, mindenki számára könnyen elfogadható bölcsességekkel. Mindenki szereti azt hallani: "A szeretet mindent legyőz". Ez egy kellemes kis hiedelem, azt sugallja, hogy hátradőlhetünk, és minden oké lesz. Jézus ehelyett azt mondja: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket" (Jn 15,12) No, ezzel már több gondunk van. Mert bár ez is egy egyszerű mondatnak tűnik, mégis a legmélyebb kérdéseket veti fel: Képes vagyok-e egyáltalán szeretni? És én magam szerethető vagyok-e? Elhiszem-e, hogy Jézus TÉNYLEG annyira szeret engem, hogy az életét adta értem? Ezt a mondatot egy életen át forgathatjuk magunkban és gyakorolhatjuk, hogyan is váltsuk életre. Éppen a kemény mondások bizonyítják, hogy Jézus nem egy kitalált, mitikus figura, nem pusztán retusált szuperhős, akinek halálát a tanítványok ne bírták volna feldolgozni. Ha így történt volna, Jézus szájából nagyon is ember-szagú puhamondások, letompított élű közhely-bölcsességek lógnának. Az, hogy megörökítették a legkeményebb mondatokat bizonyítja, hogy Élő Úrként tekintettek Jézusra, akinek nemcsak szavai, de tettei, egész lénye, az emberekhez való viszonyulása, kereszthalála és feltámadása összességében az ÖRÖK ÉLET beszéde. Ahogy Péter kimondja: "te vagy az Isten Szentje", Jézus teljes személyéhez köti az életet. Óriási a kísértés, hogy Jézusból csak azt fogadjuk el, ami nekünk tetszik, ami kellemes és megnyugtató számunkra. Ugyanakkor elhanyagoljuk, ami kihívást jelent vagy provokálja a lelkiismeretünket. Péter viszont megérezte, hogy ez a nyugtalanító vibrálás, ami Jézusból árad, ez az igazi ÉLET. Jézus nem tömegtoborzó kampánybeszédet tart, nem hazugságot prédikál, amivel az a célja, hogy elaltassa az embereket. Ma is keresztények ezreit üldözik a világban amiatt, hogy Jézusra bízták az életüket. Az Independent című folyóirat szerint a keresztények a világ legüldözöttebb vallási csoportja, a vallásos diszkrimináció 80%-át ők szenvedik el. (A keresztények a legüldözöttebb emberek a világon). És ez így van már 2000 éve. Jézus és az örök élet beszéde olyan erős, hogy sokan még meghalni is készek érte. Ha pedig meghalni érdemes érte, akkor még inkább érdemes érte élni is.