Újratervezés - 30 év tanulságai

18 évesen azt képzeltem, hogy majd 30 évesen itt és itt fogok tartani. Elvégzem az egyetemet, aztán pszichológusként fogok dolgozni - persze a volt iskolámban. Közben férjhez megyek. Pár év munka után megszületnek a gyerekeim. Közben a férjem is dolgozik, házat veszünk, stb.

Szóval elképzeltem magamnak egy dögunalmas, kocka életet. Kockaház, kockaférj, kockagyerekek, kockakutya,kockaszomszédok. Minden a terv szerint.

Csakhogy 10 évvel ezelőtt a Mindenhatónak úgy tetszett, hogy homokszemet dob a gépezetbe. Egy forró és zilált nyarat töltöttünk együtt: Isten és én. Szeptemberre győzött, és az életem Ura lett. És többé semmi sem ment a terv szerint.

Először azt kellett megtanulnom, hogy elengedjek dolgokat. Aztán elengedtem még más dolgokat is. Gyászoltam, sírtam, vesztettem, féltem, kiabáltam. Közben pedig növekedtem. Ő végig megtartott. Időnként éles kanyarokat iktatott be a közös utunkba: ilyen volt a szakdoga-elcsúszás, a teológia, a szerelem, a csalódás és apám halála. Ma már tudom: megtanított kockáztatni, felvállalni a sebezhetőségemet, szembenézni a félelmeimmel, lemondani mindenről, ami nem Ő. Végső soron szeretni tanított, és még most is tanít.

Most, hogy már több mint egy éve semmi extra nem történik a személyes életemben : kivételesen nem költözöm, nem váltok iskolát, nem halt meg senkim, nem is diplomázom, nem váltok munkahelyet, nem megyek férjhez, eljegyzést sem bontok fel, nem szülök gyereket - csak kiröptetek 3 felnőttet, hirtelen nem is tudom: hogyan kell viselni azt a helyzetet, ami nem válság???

Most pontosan azt a munkát csinálom, amit a legjobban szeretek, azokkal élek, akiket szeretek, és akikkel jól kijövök, körülvesz sok barát, kezdem megtalálni a helyem, kipróbálhatok sok mindent. Sokkal boldogabb vagyok, mint amilyennek reméltem magam érettségikor. Már csak meg kell tanulnom élvezni. Köszönöm, Istenem. Tetszik az ajándék. De TE még jobban tetszel.