2020. április 6., hétfő

A Nagy Jézus-film Választó - avagy 10 Jézus-film húsvét előttre, amit látnod kell 2. rész

Kedves Jézus iránt érdeklődő film-barátok!

Ha még nem olvastad az evangéliumokat, vagy csak homályos a Jézus-sztori, akkor a bejegyzés első részében található filmeket javaslom neked.

III.kategória: Feltámadásmentesen - Haladó szint alternatív szemszögekkel (Ezeket akkor javaslom, ha az evangéliumi narratívákat már elég mélyen ismered, és tudod értékelni a speciális látásmódokat)

6. Jézus Krisztus Szupersztár
Andrew Lloyd Webber rockoperáját rendszeresen tűzik műsorukra színházak is, de az 1973-ban Norman Jewison által rendezett zenés film is méltán híres. A helyszín egy félsivatagi romos táj, ahol egyfajta hippi-passiójátékot láthatunk. A zene mellett a vizuális elemek is rendkívül erősek, legyen szó a rácsokat rázó főpapi tanácsról, a tankok elől menekülő Júdásról vagy a leprások és betegek elől bújkálni próbáló, megfáradt Jézus alakjáról. A filmnek és a darabnak az evangéliumokhoz nagyon kevés köze van, a főszereplő itt inkább Júdás, a jól ismert narratíva itt az ő szemszögéből elevenedik meg. Anekdotikus elem: a filmben (lévén passiójáték, amitől nem is várjuk el, és lévén hippi-feldolgozás) nincs feltámadás, de az alkonyi fényben a kereszt mellett - ami a zárókép - mégis látunk egy férfi-árnyat mozogni. Talán egy beduin pásztor terelte éppen arra a juhokat...

7. Godspell - 1973
Akárcsak a Szupersztár, ez is musical-feldolgozás, melyet Máté és Lukács példázatai, a Hegyi Beszéd és a szenvedéstörténet ihlettek. Jézus alakja talán itt a legkevésbé kanonikus: egy szakáll nélküli, mikorfonfejű, színesen festett arcú srácot látunk, aki tanítványait kortárs fiúkból és lányokból gyűjti, miután Keresztelő János egy szökőkútban megkereszteli őket. A film történetvezetése kiemeli a jézusi tanítás és a hippi mozgalom ideológiai koktélja közös pontjait, és a passió bemutatása is mellőzi a hagyományos kliséket. Személyes kedvencem, amikor az utolsó vacsorán Jézus elbúcsúzik a tanítványaitól egyenként, mindenkitől egy-egy nagyon mélyen személyes gesztussal. Feltámadás helyett itt is egy alternatív megoldást látunk arra, hogy a hippik valamiképpen mégis csak elképzelték, hogyan élhetne Jézus tovább közöttünk.
M.S. mester: Kálvária


8. A passió (The Passion of Christ)
Mel Gibson hatalmas vitákat kavart alkotása címéhez híven a szenvedéstörténetet dolgozza fel az evangéliumok alapján. Számos klisével szakít, például Jézus nem kék szemű benne (ami finoman szólva történetietlen), és olyan Biblián kívüli katolikus hagyományokat is beépít a filmbe, mint pl. Veronika kendőjének legendája. A sátán alakjával is sokat operál (aki ugyebár az evangéliumi szövegekben expressis verbis itt már nem jelenik meg). A filmet érték bizonyos vádak, ezek a teljesség igénye nélkül:
Antiszemitizmus, antijudaizmus - Nos, lehet, hogy Gibson maga antiszemita, de az alkotása szerintem nem jobban az, mint mondjuk Bach János-passiója (ahol ugyebár állandóan "zsidó"-t kiáltanak, de azért, mert a Jézus-korabeli görögben a judaiosz elsősorban júdeait jelentett, akikkel a galileai Jézusnak számos vitája volt). Vagy ugyancsak Bach Máté-passiója, ahol felhangzik a "Vére rajtunk és gyermekeinken" felkiáltás. Hiszen ezek a szavak szintjén valóban benne vannak a bibliai szövegekben. Más kérdés, hogy ezekhez vállalható-e egy középkorihoz hasonló teológiai értelmezés (ld. kollektív bűnösség)
Naturalizmus - Igaz. Rengeteg vér folyik el a korbácsolás-jelenetben, holló szemet váj, és a keresztrefeszítés is elég nyersre sikeredett. Ha ezt nem szeretnéd, ne nézd meg. Ld. még Apocalypto ugyanettől a rendezőtől.
Kortörténeti hűség - Részben igaz. Sokat hozzátesz a filmhez, hogy nagy munka árán megoldották, hogy a színészek valóban arámi nyelven beszéljenek egymással, ami Jézus anyanyelve volt (az evangéliumokat már köznapi görög nyelven jegyezték le, és csak 1-2 helyen olvashatjuk Jézus "eredeti" szavait, minden más fordítás). DE! Szinte kizárt, hogy Jézus és Pilátus latinul beszélgettek volna (a görög sokkal valószínűbb, mert az volt akkoriban az "angol", tehát a közvetítő nyelv), az utolsó vacsorán sem ültek magas asztalnál magas székeken, mint da Vinci festményén.
Szögbeverés a tenyérbe - A Stigmata óta vita, hogy most akkor Jézusnak a tenyerébe vagy a csuklójába verték-e a szögeket. Egy számomra meggyőző Dér Katalin-előadásban azt hallottam, hogy tök mindegy, mert a szögeknek nem az volt a funkciója, hogy a kereszten tartsák a testet, vagy megöljék az elítéltet (az a kötelek ill. a kifeszített alak dolga volt), hanem a babonás rómaiak démonűző-bajelhárító rítusával van dolgunk, melyeket más irodalmi szövegekből is ki lehet mutatni.
Nincs feltámadás - egy kis vizuális utalás mégiscsak van rá, de már említettem, hogy egy passiójátéktól ezt nem is várjuk el; Gibson jövő húsvétra tervezte a Feltámadást, a 2. részt, kérdés, hogy ez most a járvány miatt mennyit csúszik.

IV. kategória - Apokrif Kísértésfilmek - Jézus és a sátán hátborzongató sakkjátszmái szuperhaladóknak

9. Utolsó napok a pusztában (Last Days in the Desert)
2015-ös abszolút apokrif (tehát bibliai hagyományon kívüli) fikció arról, hogy vajon hogyan tölthette Jézus a 40 napos böjtöt a pusztában. A kérdések, amelyeket feszeget, teológiai szempontból is izgalmasak. Honnan tudja Jézus biztosan az identitását és a küldetését? Hogyan próbálja ezeket a kísértő ellene fordítani? What would Jesus do egy igazi etikai dilemmahelyzetben? Ewan McGregor kettős főszerepben.

10. Krisztus utolsó megkísértése
Martin Scorsese filmje a rendező szokásaihoz híven nem rövid, viszont hosszú. Ahogyan azt a film elején el is mondják, az ég adta egy világon semmi köze az evangéliumokhoz, hanem Nikosz Kazantzakisz görög író regényének adaptációja (én elkezdtem a regényt is olvasni, de sajnos félbehagytam, az is nagyon hosszú...). A filmes megoldások miatt rendkívül izgalmas. Teológiailag azt a kérdést boncolja, hogy "Mi lett volna ha... Jézus mégis egy átlagember életét éli le? Lett volna kereszténység, ahogy ma ismerjük? Lenne megváltás, ahogyan ma hiszünk benne?" Szegény Mária Magdolnának sajnos most is a Biblián kívüli hagyományból ráragadt prostituált-szerep jut, ami indokolja a 18-as karikát, de számomra a leghidegrázósabb a sátán megjelenése, és most nem az áspiskígyóra gondolok. A teljes bibliai narratíva ismeretében érdemes belevágni a filmbe. By the way ajánlom a Némaságot is. Kicsit talán még jobban is tetszett.


2020. április 5., vasárnap

10 Jézus-film húsvét előttre, amit látnod kell - 1. rész

Sziasztok!

Lassan két év után újra jelentkezem. A vesztegzár 2020-ban nekünk sem egyszerűsítette az életünket. Arra gondoltam, hogy egy filmajánló összeállításával segítek azoknak, akik húsvét ünnepéhez közeledve szívesen megismernék a Jézus-történetet valamilyen filmes szemszögből.

A filmek itt bemutatott sorrendje nem esztétikai és nem is teológiai minőséget tükröz. Igazából kategóriákba soroltam a filmeket abból a szempontból, hogy mennyire ismered a bibliai evangéliumok tartalmát, amelyekhez a filmeknek rendkívül eltérő a viszonya. 

I. kategória: Illusztrációk, avagy Belépő szint (ha még nem olvastad az evangéliumokat, vagy olyan régen, hogy nem emlékszel rá)

1. Vizuális Biblia - Máté evangéliuma
Az 1993-as dél-afrikai projektben a Bibliában olvasható Máté evangéliumához készítettek egy vizuális illusztrációt. Tehát itt nem egy filmes adaptációról van szó, ne várjunk a szövegtől elrugaszkodott korszakalkotó ötleteket, hiszen éppen az a film célkitűzése, hogy szóról szóra tartalmazza a leghosszabb evangéliumot. Ha nincs türelmed elolvasni, de szeretnéd tudni, hogy mi van benne, akkor ezt javaslom kezdésnek.



Máté egyébként a Bibliában szereplő első, de a tudomány mai állása szerint valószínűleg nem a legrégebbi evangélium (ma a legtöbb tudós úgy véli, hogy a legrövidebb Márk keletkezhetett legkorábban). Az egyházi hagyomány szerint az a Máté apostol írta, akit Jézus a vámszedőasztaltól hív el tanítványának (aki Márk és Lukács evangéliumában Lévi néven szerepel), és akinek a házában vendégeskedve Jézus súlyosan megbotránkoztatja a farizeusokat, kora vallásos vezetőit azzal, hogy bűnösökkel ül le egy asztalhoz. A vámszedők a Római Birodalom zsidó származású adóbérlői voltak, így honfitársaik kétszeresen gyűlölték őket: mint hazaárulókat, a rómaiak kiszolgálóit, és mint csalókat, hiszen a saját zsebükre dolgozva jóval több adót-vámot szedtek be, mint amennyi elő volt írva. Máté egyébként 80-szor használ az evangéliumban különböző pénzügytechnikai kifejezéseket, ami jóval több, mint amennyit a másik három evangélista együttvéve. Máté apokaliptikus jelképe az angyal.


2. Vizuális Biblia - János evangéliuma
János evangéliuma szövege rendkívül filozófikus, Jézus nem rövid mondásokat vagy példabeszédeket mond benne, mint a másik három - ún.szinoptikus azaz együttlátó - evangéliumban, hanem hosszú monológokat. Így az illusztráció nagyban segíti a megértést. János írta legutoljára evangéliumát, szinte a meglévő három kiegészítéseként, mert nagyon kevés dolgot ismétel. Sőt, sajátos látásmódja, Jeruzsálemet középpontba helyező narratívája miatt (a szinoptikusok inkább galileai eseményeket idéznek fel) sokan ezt az evangéliumot tartják a legtöbbre. Luthernek például ez volt a kedvence. János jelképe a sas, amivel gyakran ábrázolják. 

3. Jézus élete Lukács evangéliuma alapján

Missziós céllal készült ez az 1979-es film. Szinte szóról szóra követi Lukács evangéliumát, amelyet a "szegények evangéliumának" is neveznek. Csak itt olvashatunk olyan különlegességeket, mint a tékozló fiú vagy az irgalmas samaritánus példázata. Lukács szövegének karácsonyi részeit valószínűleg jól ismerjük, de a szenvedéstörténet és a feltámadás, a megelőző, Jeruzsálembe vezető út példabeszédei kevésbé ismertek, így érdemes megnézni. Egyébként a TV is fogja adni.

Jézus élete

II. kategória: Zseni rendezők adaptációi - Középhaladó szint

4. A Názáreti Jézus
Franco Zeffirelli nagyszabású filmeposza talán minden idők leghíresebb Jézus-filmje. Hosszúsága miatt (rendezői változat 6 óra!!!) nagy kitartást kíván, de ha valaki mégis a vágatlan verzió mellett dönt, olyan nyalánkságokat láthat, mint a Monty Python paródiából, a Brian életéből jól ismert "Mit adtak nekünk a  rómaiak?"-jelenet, illetve érteni fogja a rendező koncepcióját Júdás árulásáról. Zeffirelli több dolgot is hozzáadott az evangéliumi szövegekhez, még nem biblikus szereplőket is (pl. a főpapi tanács ravasz tagja, Zerah). Az ábrázolásmód olyan, mintha egy hatalmas barokk kupolafreskót bámulnánk: színes, részletgazdag, és jól el lehet benne fáradni, miután kigyönyörködtük magunkat.

5. Máté evangéliuma
Pier Paolo Pasolini filmje az ellentéte a Zeffirelliének. Fekete-fehér. Feliratos, és úgy is érdemes csak megnézni, mert bár olasz nyelven van, ami nem az Újszövetség eredeti nyelve, a szöveg hűen követi az evangéliumot, és így nagyon erős. A film hasonlít ahhoz, mintha egy olasz falu misztériumjátékát néznénk amatőr előadásban. Nincs illúzió, a csodákat nem próbálja meg "technikásan" elénk vetíteni. Jézusa úgy néz ki, mintha a fiatal Assisi Szent Ferencet látnánk: zsákruhában, mezítláb, amúgy olaszosan. Zenéjében a klasszikus művekből válogat. Rövid, kicsit több mint két óra. Pasolini állítólag úgy kapta az ötletet, hogy XXIII. János pápa több baloldali értelmiségit is meghívott magához a Vatikánba, és az audiencia előtti éjszakán az - egyébként nem hívő - rendező elolvasta az éjjeliszekrényen fekvő Újszövetségből a sorrendben első evangéliumot. Annyira megragadta a történet, hogy úgy döntött: megrendezi. 

Folytatás következik a Haladó és Szuperhaladó szinttel, és újabb 5 filmmel...

2018. július 18., szerda

Bálványgyár és lomtalanítás


Igehirdetés Deák téren Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapon 2018.július 8-án

Alapige: 1 Sám 7,2-6

Az elveszett frigyláda fosztogatói című filmben Indiana Jones, a kalandokat kedvelő régész egy egészen különleges kincs nyomába ered. Ez a ritka régiség nem más, mint a zsidó nép eltűnt szövetségládája, amelyben egykor a törvény kőtábláit tartották és az Istenjelenlétének a jelképe volt.
Nos, ez a bizonyos frigyláda többször is elveszett. Mai igénk előzménye éppen egy olyan több éves időszak, amikor a láda nincs Izrael birtokában, mert egy korábbi hadjárat során – a győzelem zálogaként – magukkal vitték a filiszteusok elleni csatába, akik azonban nemcsak megverték őket, de el is rabolták tőlük az Úr ládáját. Az 5-6.fejezetben a láda kalandos útját követhetjük végig, és azt, hogy az ember – akár izraelita, akár filiszteus – alapvetően egyfajta babonás félelemmel bánik a szent tárggyal. 

A film angol nyelvű plakátja

Azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy az Isten ládája – maga a tárgy – már-már Isten rangjára emelkedett. A teljes történet ismeretében kissé úgy tűnik nekem, mintha az Isten szándékosan hagyta volna, hogy elveszítsék azt a tárgyat, amivel összetévesztették illetve amihez kötötték Isten jelenlétét (ugyanúgy, ahogyan 500 évvel később engedte lerombolni a jeruzsálemi templomot). Már húsz év telt el úgy, hogy a szövetségláda újból a birtokukban volt, amikor a nép elkezdett vágyakozni az Úr után. Sámuel próféta az, aki ebben a kereső időszakban eligazítja az embereket. 

Isten közelsége kettős érzést válthat ki belőlünk: egyrészt vonzást érzünk, szeretnénk közeledni Istenhez, érezni jelenlétét, befogadni áldásait. Másrészt viszont félelem is lehet bennünk, és ez a félelem sokszor nehezen megmagyarázható, már-már rettegéssé is fokozódhat. Egy vallástudós szerint ez a kettősség természetes, és abból fakad, hogy Isten egészen más, mint mi. Ez az ő furcsasága, amit a Biblia a „szent” szóval igyekszik kifejezni. Vágyakozunk Isten után, ugyanakkor tartunk is tőle – Izrael népének helyzetébe mi is könnyen bele tudjuk élni magunkat.

Egészen más lapra tartoznak az idegen istenek, amelyeket addig követtek. A Baalok és Astarték – a Szentírás nagyon sokszor így, többes számban ír róluk, mert nem egy személyes, nagybetűs Istenről van szó, hanem a természeti és társadalmi jelenségek – az eső, a vihar, a termékenység és a háború – megtestesítőiről. Ezeket az istenségeket a kánaániták – és gyakran velük együtt az izraeliták is – általában helyi változatokban tisztelték, ilyenformán tényleg több, szigorúan helyi illetőségű istenről beszélünk. 

Baal és Aséra ábrázolások Kánanánból


Miért annyira problémás ez a bálványimádás? – kérdezhetnénk. Mi baja van ezzel az Istennek? Miért az az első parancsolat a kőtáblán, hogy ne legyenek más isteneid előttem? 

Nos, ha azt gondoljuk, hogy a bálványimádás bűne minket nem fenyeget, mert nem szoktunk istenszobrokat faragni vagy azok előtt leborulni, jó protestánsokként alig van kép a templomunkban, akkor sajnos van egy rossz hírem: egyáltalán nem szükséges a bálványimádáshoz a szó szoros értelmében vett faragott képmás. Kálvin János azt mondja: „az emberi szív egy bálványgyártó műhely”. Mit jelent ez? A szívünk napról napra termeli ki a legkülönbözőbb dolgokat, amelyekhez aztán úgy ragaszkodunk, ahogyan Istenhez kéne ragaszkodnunk. Bálvány lehet bármi és bárki, amitől vagy akitől azt várom, amit csak Istentől várhatok. Feltétel nélküli szeretetet, csodálatos gondviselést, minden értelmet meghaladó békességet, megbocsátást és jó lelkiismeretet, teljes és örök életet. Bálvány lehet nyereményjáték, alkohol vagy gyógyszer, a munkám, a családom, a politikai erők, az egyházi vezetők, és természetesen lehetnek tárgyak és formák, amelyekhez olyan babonás hittel kötődöm, ahogyan korábban Izrael a frigyládához. Luther azt mondja: „amitől félsz, amitől minden jót vársz, amihez bajodban menekülsz, az a te istened”. Ezek azok a halott, néma bálványok, amelyeket el kell távolítanunk magunktól, ahogyan Izraelnek az istenszobrokat. 

Mostanában sokat vagyok olyan helyzetben, hogy lomtalanítanom kell. Költözések, öröklés és élethelyzetek megváltozása miatt a szemétbe kell dobnom olyan dolgokat, amelyeket korábban valamiért megőriztem. Idősebb testvérek bizonyára be tudnak számolni arról, hogy a kor előrehaladtával egyre nehezebb megválni a tárgyaktól, még ha az egy látszólag értéktelen papírfecni is – pl. mert olyan ember írása van rajta, akit szerettünk, és aki már nincs köztünk, így érzelmileg kötődünk hozzá. De ha őrizgetjük ezeket a régi dolgokat, akkor nem marad hely az életünkben annak az újnak, amit Isten akar adni. Miközben mi, hamis biztonságérzetre törekedve kapaszkodunk megszokott, megrögzött tárgyainkhoz és szokásainkhoz, Isten valódi és gazdagító jelenlétét nem tudjuk befogadni. Isten üres kezeket tölt meg. 

Időről időre el kell végeznünk egy alapos lelki lomtalanítást is, hogy megszabaduljunk attól, ami terhel, ami gúzsba köt, ami elrabolja az időnket és az erőnket, végül viszont nem ad cserébe semmit. Elhagyni rossz szokásokat és felvenni újakat, amelyek már segítik Istennel a kapcsolatot.
Hogyan lehet elvégezni egy ilyen lelki lomtalanítást? Mai alapigénk egy lehetséges mintát mutat: Sámuel próféta segítségével istentiszteleti keretek között vallja meg a nép a bűneit. Az egyház ezt a mintát magáévá tette és gyakoroljuk is minden vasárnap, minden ünnepnap. A gyónás, a bűnvallás kitűnő lehetőség a lelki szeméthegyek kitakarítására. A történet szerint vizet öntenek ki áldozatként az Úr előtt: a vízkiöntés szertartása nemcsak a bűnök megvallására utal, hanem a sátoros ünnepen emlékeztetett arra, hogy Isten a nép zúgolódása, hibái és bűnei ellenére gondot visel az övéiről. Enni és inni adott nekik a pusztai vándorlás során. 

A bűnvallás azért nagyon fontos nekünk, evangélikusoknak, azért nincs enélkül istentisztelet, mert valóban fontosnak tartjuk, hogy legyen egy biztonságos tér és idő, ahol és amikor megszabadulhatunk a ballaszttól. Luther azt mondja, legyen valódi a bűnvallás, ne képzelt vétkeket soroljunk fel, ahogyan arra korábban a kötelező fülbegyónás során volt sok példa. Gondoljuk végig Isten előtt, hogy mi az, ami tényleg elválaszt tőle és embertársainktól, és ha ilyenre bukkanunk, azt dobjuk ki, mert minket se fog boldoggá tenni. 

Készítettem a magam számára egy gyónótükröt a tízparancsolat alapján, ami segít végiggondolni, a mindennapok során hol, hogyan, milyen banánhéjakon csúszom el. Most felolvasom, és kérem a testvéreket, ki-ki a saját életére gondolva hasznosítsa a maga számára ebből azt, ami éppen neki aktuális. 

1.       parancsolathoz: Mihez ragaszkodom? Mi az, ami nélkül nem tudom elképzelni az életem? Miből merítem a biztonságérzetemet? Mitől várom a boldogságot?
2.       parancsolathoz: Hogyan használom Isten nevét? Áldok vele vagy átkozok és fenyegetőzök? Segítségül hívom Isten nevét, ha bajban vagyok? Őszinték az imáim? Használom-e arra Isten nevét, hogy a saját életemet igazoljam vele? Istennek adom a dicsőséget mindenért?
3.       parancsolathoz: Milyen módon szentelem meg az ünnepnapot? Hogyan osztom be az időmet? A hét hét napján dolgozom? Minőségi időt töltök Istennel és a közösségemmel?
4.       parancsolathoz: Tisztelettel beszélek a szüleimhez a jelenlétükben, és tisztelettel beszélek róluk a hátuk mögött? Tisztelettel beszélek egyházi és világi vezetőimhez szemtől szemben, és róluk a hátuk mögött? Gondoskodom a kiszolgáltatott, beteg felmenőimről? Elősegítem a nemzedékek közti megbékélést és kölcsönös tiszteletet?
5.       parancsolathoz: Haragot táplálok valaki iránt? Fenntartok és továbbgerjesztek konfliktusokat? Törekszem a kiengesztelődésre és a megbocsátásra? Alkalmazok erőszakot szavaimban vagy tetteimben? Fenyegetőztem? Próbáltam érzelmi zsarolással elérni, amit akarok?
6.       parancsolathoz: Hűséges és egyenes vagyok kapcsolataimban? Tiszteletben tartom mások házassági és kapcsolati szövetségének határait? Tiszteletben tartom saját testem határait? Házastársamat szeretem és megbecsülöm?
7.       parancsolathoz: Tiszta kézzel bánok-e a rám bízott pénzzel? Megelégszem-e a javaimmal? Becsületes úton jutok-e hozzá a javaimhoz? Szolgálok-e másoknak a vagyonomból? Megkárosítok valakit hanyagsággal vagy ártó szándékkal?
8.       parancsolathoz: Elferdítem az igazságot mások kárára? Elhagyta-e mostanában a számat vagy a billentyűzetemet hamis vagy ellenőrizetlen információ? Beismerem-e tévedéseimet? Használok-e varázsszavakat, mint kérem, köszönöm, bocsánat? Amit továbbadtam, ahogyan szóltam, az hasznos és építő volt mások számára?
9.       és 10. parancsolathoz: Irigykedem mások tulajdonára, mások társára vagy családjára? Irigykedem mások örökségére vagy származására? Milyen hiány van a szívemben? Isten előtt fedem-e fel a szükségleteimet?
Bálványok helyett csak Istentől kaphatok teljességet. Mennyire vágyom rá?

2018. április 21., szombat

ÖRÖMLÉT


Istentisztelet a Máriaremete-Pesthidegkúti Ökumenikus Általános Iskola diákjainak
Budapest-Fasori evangélikus templomban

Ézsaiás 44,21-24: „Gondold meg, Jákób mindezeket, mert te, Izráel az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak! Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr, harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta az Úr Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen! Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet.”
 
Kié vagy? A faluban, ahol 14 éven át éltem, gyakran megállítottak a felnőttek az úton, az arcomba néztek, és megpróbálták kitalálni, kire hasonlítok, kinek a gyereke vagyok. Ez a kérdés, egészen röviden így hangzott: Kié vagy? És el kellett mondanom, kik a szüleim, nagyszüleim, hogy el tudjanak helyezni a kapcsolatok szövevényes hálójában.
Nem tudom, mennyit meséltek nektek a szüleitek arról, hogyan vártak titeket? Milyen volt számukra az a 9 hónap, amíg anyukátok méhében növekedtetek? Tudták-e, hogy fiú vagy lány leszel? Milyen nevet akartak adni neked? Miért választották végül azt a nevet, amit kaptál? Hogyan várt rád a család többi tagja? Nagyszülők, nagybácsik és -nénik, unokatesók és nagytesók? 

Én például szinte véletlenül lettem Glória. Édesanyám a saját nagymamájáról Katalinnak akart nevezni, de ugyanaznap, ugyanabban a kórházban már született egy Katalin. Ezért a szülőszoba felé tartva anyukám még utoljára megkérdezte apámat, valami ritkább név kéne neki, mi legyen hát? Apám akkor felelte: Glória, ami azt jelenti: dicsőség.

Izrael népét maga Isten választotta ki. Ő adott nevet nekik, amely hordozza Isten dicsőségét. Az Úr úgy bánt népével, ahogyan a szülő a gyerekével: gondoskodik róla, terelgeti, vezeti, tanítja járni, kereteket és életfeltételeket ad neki. Ha pedig elrontott valamit, Ő újra és újra visszavárja és visszafogadja. Megváltja a rabszolgasorból, megszabadítja a fogságból, és emberhez méltó, szabad életet ajándékoz.

Sőt, ha belegondolunk, Isten még több nekünk mint édesanyánk vagy édesapánk. Apu és anyu, bármennyire is szeretnek, bármennyire is terveztek és akartak, hordoztak és gondoztak, végső soron az életünket nem ők teremtették. Az Úr az, aki az egész világot, az univerzumot létrehozta a semmiből. A semmiből valamit, az elemi részecskéből összetettséget, a szervetlenből szerveset, az élettelenből életet hozott létre. Az ókori ember világképéhez alkalmazkodva a Biblia ezt így írja: az Úr megszilárdította a földet, és mint egy sátorponyvát, kifeszítette az eget. 

Isten az, aki mindnyájunkat egyenként megformált az édesanyánk méhében. Talán még ő maga sem tudta, hogy várandós, de a Teremtő már ott volt, szeretetből megalkotott, egyedivé tette a szemünket, az ujjlenyomatunkat, és megálmodta senki máséval össze nem téveszthető személyiségünket. Ő tudja, hogy ki vagy. Szeretett gyermeke vagy, Hozzá tartozol.

A teremtmények között fájdalmas kiváltsága az embernek a szabadság. Szabadok vagyunk arra, hogy önként szeressük és dicsérjük Istent, és szolgáljuk embertársainkat, de ezt a szabadságot használhatjuk arra is, hogy eltávolodjunk tőle. Ahogyan Jézus példázatában a kisebbik fiú távoli vidékre  költözik, és ott elpazarolja, elszórja örökségét, ezt az utat, Istentől távolodva, mi is bejárhatjuk. Visszaélhetünk szabadságunkkal, és megpróbálhatjuk mások kárára és nem a javára élni az életünket.
Ez az út viszont előbb-utóbb olyan távolságba sodorhat bennünket az igazi önmagunktól, attól a Valakitől, akinek Isten megálmodott, hogy már talán én sem ismerek magamra. Csak annyit érzékelek: nem vagyok boldog, ezt nem így akartam. Isten azt üzeni nekünk a próféta szavai által: van visszaút. Istenhez bármikor haza lehet menni. Nincs késő. Nincs az a bűn, vád, elrontott dolog, ami alól Ő ne tudna feloldozni. 

Ha pedig megtapasztalom a megváltás, a szabadítás örömét, akkor én is énekelni kezdek. Először talán nem hangosan, csak a szívem telik meg hálával és örömmel. A próféta még az erdők fáit és a hegyeket is arra hívja, hogy ujjongjanak Teremtőjük, az Úr előtt. 

Úgy tudom, hogy az istentisztelet után az Állatkertbe fogtok menni. Ősszel én is voltam a vőlegényemmel, mert nagy állatbarát. Ha ott lesztek, nézzétek meg a teremtményeket azzal a szemmel is, hogy milyen sokszínű a teremtés. Az egyik állat vicces, a másik gyönyörű, a harmadik találékony, a negyedik különleges módon alkalmazkodott a környezetéhez. Isten kreatív. Ezzel a kreativitással ajándékozta meg az embert is, a képmását. Ezzel a kreativitással, ötletességgel és szeretettel alkotott engem és téged is. 

Az egész teremtett világ létével dicséri Alkotóját. Bízd rá magadat az Ő gondviselő szeretetére, kérd, hogy mutassa meg, mit álmodott rólad, mire szán, mire választott ki, mire tett képessé téged. Meglátod majd, hogyan válik a Te életed is Isten dicséretévé. Ámen