2020. április 6., hétfő

A Nagy Jézus-film Választó - avagy 10 Jézus-film húsvét előttre, amit látnod kell 2. rész

Kedves Jézus iránt érdeklődő film-barátok!

Ha még nem olvastad az evangéliumokat, vagy csak homályos a Jézus-sztori, akkor a bejegyzés első részében található filmeket javaslom neked.

III.kategória: Feltámadásmentesen - Haladó szint alternatív szemszögekkel (Ezeket akkor javaslom, ha az evangéliumi narratívákat már elég mélyen ismered, és tudod értékelni a speciális látásmódokat)

6. Jézus Krisztus Szupersztár
Andrew Lloyd Webber rockoperáját rendszeresen tűzik műsorukra színházak is, de az 1973-ban Norman Jewison által rendezett zenés film is méltán híres. A helyszín egy félsivatagi romos táj, ahol egyfajta hippi-passiójátékot láthatunk. A zene mellett a vizuális elemek is rendkívül erősek, legyen szó a rácsokat rázó főpapi tanácsról, a tankok elől menekülő Júdásról vagy a leprások és betegek elől bújkálni próbáló, megfáradt Jézus alakjáról. A filmnek és a darabnak az evangéliumokhoz nagyon kevés köze van, a főszereplő itt inkább Júdás, a jól ismert narratíva itt az ő szemszögéből elevenedik meg. Anekdotikus elem: a filmben (lévén passiójáték, amitől nem is várjuk el, és lévén hippi-feldolgozás) nincs feltámadás, de az alkonyi fényben a kereszt mellett - ami a zárókép - mégis látunk egy férfi-árnyat mozogni. Talán egy beduin pásztor terelte éppen arra a juhokat...

7. Godspell - 1973
Akárcsak a Szupersztár, ez is musical-feldolgozás, melyet Máté és Lukács példázatai, a Hegyi Beszéd és a szenvedéstörténet ihlettek. Jézus alakja talán itt a legkevésbé kanonikus: egy szakáll nélküli, mikorfonfejű, színesen festett arcú srácot látunk, aki tanítványait kortárs fiúkból és lányokból gyűjti, miután Keresztelő János egy szökőkútban megkereszteli őket. A film történetvezetése kiemeli a jézusi tanítás és a hippi mozgalom ideológiai koktélja közös pontjait, és a passió bemutatása is mellőzi a hagyományos kliséket. Személyes kedvencem, amikor az utolsó vacsorán Jézus elbúcsúzik a tanítványaitól egyenként, mindenkitől egy-egy nagyon mélyen személyes gesztussal. Feltámadás helyett itt is egy alternatív megoldást látunk arra, hogy a hippik valamiképpen mégis csak elképzelték, hogyan élhetne Jézus tovább közöttünk.
M.S. mester: Kálvária


8. A passió (The Passion of Christ)
Mel Gibson hatalmas vitákat kavart alkotása címéhez híven a szenvedéstörténetet dolgozza fel az evangéliumok alapján. Számos klisével szakít, például Jézus nem kék szemű benne (ami finoman szólva történetietlen), és olyan Biblián kívüli katolikus hagyományokat is beépít a filmbe, mint pl. Veronika kendőjének legendája. A sátán alakjával is sokat operál (aki ugyebár az evangéliumi szövegekben expressis verbis itt már nem jelenik meg). A filmet érték bizonyos vádak, ezek a teljesség igénye nélkül:
Antiszemitizmus, antijudaizmus - Nos, lehet, hogy Gibson maga antiszemita, de az alkotása szerintem nem jobban az, mint mondjuk Bach János-passiója (ahol ugyebár állandóan "zsidó"-t kiáltanak, de azért, mert a Jézus-korabeli görögben a judaiosz elsősorban júdeait jelentett, akikkel a galileai Jézusnak számos vitája volt). Vagy ugyancsak Bach Máté-passiója, ahol felhangzik a "Vére rajtunk és gyermekeinken" felkiáltás. Hiszen ezek a szavak szintjén valóban benne vannak a bibliai szövegekben. Más kérdés, hogy ezekhez vállalható-e egy középkorihoz hasonló teológiai értelmezés (ld. kollektív bűnösség)
Naturalizmus - Igaz. Rengeteg vér folyik el a korbácsolás-jelenetben, holló szemet váj, és a keresztrefeszítés is elég nyersre sikeredett. Ha ezt nem szeretnéd, ne nézd meg. Ld. még Apocalypto ugyanettől a rendezőtől.
Kortörténeti hűség - Részben igaz. Sokat hozzátesz a filmhez, hogy nagy munka árán megoldották, hogy a színészek valóban arámi nyelven beszéljenek egymással, ami Jézus anyanyelve volt (az evangéliumokat már köznapi görög nyelven jegyezték le, és csak 1-2 helyen olvashatjuk Jézus "eredeti" szavait, minden más fordítás). DE! Szinte kizárt, hogy Jézus és Pilátus latinul beszélgettek volna (a görög sokkal valószínűbb, mert az volt akkoriban az "angol", tehát a közvetítő nyelv), az utolsó vacsorán sem ültek magas asztalnál magas székeken, mint da Vinci festményén.
Szögbeverés a tenyérbe - A Stigmata óta vita, hogy most akkor Jézusnak a tenyerébe vagy a csuklójába verték-e a szögeket. Egy számomra meggyőző Dér Katalin-előadásban azt hallottam, hogy tök mindegy, mert a szögeknek nem az volt a funkciója, hogy a kereszten tartsák a testet, vagy megöljék az elítéltet (az a kötelek ill. a kifeszített alak dolga volt), hanem a babonás rómaiak démonűző-bajelhárító rítusával van dolgunk, melyeket más irodalmi szövegekből is ki lehet mutatni.
Nincs feltámadás - egy kis vizuális utalás mégiscsak van rá, de már említettem, hogy egy passiójátéktól ezt nem is várjuk el; Gibson jövő húsvétra tervezte a Feltámadást, a 2. részt, kérdés, hogy ez most a járvány miatt mennyit csúszik.

IV. kategória - Apokrif Kísértésfilmek - Jézus és a sátán hátborzongató sakkjátszmái szuperhaladóknak

9. Utolsó napok a pusztában (Last Days in the Desert)
2015-ös abszolút apokrif (tehát bibliai hagyományon kívüli) fikció arról, hogy vajon hogyan tölthette Jézus a 40 napos böjtöt a pusztában. A kérdések, amelyeket feszeget, teológiai szempontból is izgalmasak. Honnan tudja Jézus biztosan az identitását és a küldetését? Hogyan próbálja ezeket a kísértő ellene fordítani? What would Jesus do egy igazi etikai dilemmahelyzetben? Ewan McGregor kettős főszerepben.

10. Krisztus utolsó megkísértése
Martin Scorsese filmje a rendező szokásaihoz híven nem rövid, viszont hosszú. Ahogyan azt a film elején el is mondják, az ég adta egy világon semmi köze az evangéliumokhoz, hanem Nikosz Kazantzakisz görög író regényének adaptációja (én elkezdtem a regényt is olvasni, de sajnos félbehagytam, az is nagyon hosszú...). A filmes megoldások miatt rendkívül izgalmas. Teológiailag azt a kérdést boncolja, hogy "Mi lett volna ha... Jézus mégis egy átlagember életét éli le? Lett volna kereszténység, ahogy ma ismerjük? Lenne megváltás, ahogyan ma hiszünk benne?" Szegény Mária Magdolnának sajnos most is a Biblián kívüli hagyományból ráragadt prostituált-szerep jut, ami indokolja a 18-as karikát, de számomra a leghidegrázósabb a sátán megjelenése, és most nem az áspiskígyóra gondolok. A teljes bibliai narratíva ismeretében érdemes belevágni a filmbe. By the way ajánlom a Némaságot is. Kicsit talán még jobban is tetszett.


1 megjegyzés: