Oké, már több, mint egy fél éve nem írtam. Bocsánatot kérek, különösen azoktól, akik megtiszteltek azzal, hogy rendszeresen olvasták a blogot. Alkotói válságba kerültem. Ennek lényege az volt, hogy hirtelen nem tudtam mit kezdeni a népszerűséggel, és azzal, hogy sokszor olyanok olvassák a blogot, akiket egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevéssé ismerek.
Elszomorított a magyar blogkultúra (és benne a magyar keresztény blogkultúra) állapota is. Úgy éreztem, a sok panaszkodással és azzal, hogy önkritika nélkül kritizálunk másokat, egy ördögi kört hozunk létre, amelynek szükségszerűen meg nem értés, kölcsönös acsarkodás a vége, nem pedig a valódi párbeszéd. Nem tudtam hol a helyem egy ilyen blogkultúrában, mi az a sajátos hang, amit én képviselhetnék.
A váltás igénye akkor erősödött meg bennem, amikor Hutter Renátó barátom posztolt egy számot a Facebook-on (Pajor Tamástól a Szeretem Pestet című számot). Rájöttem, hogy a magam módján és is szeretem ezt a várost, a benne élő embereket a hajléktalanoktól a miniszterelnökig. Igen, jól olvastátok, mindenkit. Nem akarok tökéletesen megkeményedni, nem meglátni az embert az emberekben.
Ezért elhatároztam, hogy átalakítom (újragombolom) a blogot. Sokkal naplószerűbb lesz, abból a szempontból, hogy 1-3 naponta lesz rajta új bejegyzés. Továbbra sem érintem közvetlenül a közéleti vagy a teológiai témákat kognitív szempontból, inkább azokat a kincseket gyűjtöm egybe, amelyek napközben elém futnak. József Attila szavaival, egész nap "Isten-hulladékot" fogok gyűjtögetni, hogy aztán elétek tárjam: vegyétek ki belőle, ami ehető vagy hasznosítható!
Azt hallottam, hogy "savoring"-nek hívják azt a képességet, hogy a negatív impulzusokkal szemben a nap során engem érő ingerekből ki tudom választani, és erőforrásként használni azokat, amelyek ízként, illatként, színként, az élet jeleként jelennek meg a számomra. Ebből - amennyit tudok- szeretnék közkinccsé tenni. Mert Isten jelen van. Most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése