Régóta tartozom már ezzel a bejegyzéssel: milyen is Mezőberény, hogy
érzem magam?
Az élmények vegyesek, mindenesetre sok itt az érdekesség, látnivaló,
extra.
1. Itt található az
ország egyetlen olyan Petőfi-szobra, amely a költőt ülő helyzetben ábrázolja. A
Körös-parton van még egy emlékhely, hiszen innen indult a szabadságharcos a
számára végzetes segesvári csatába.
2. Látszanak a
csillagok.
3. A domborzat
kifejezetten lapos. Dombvidékhez szokott szememnek furcsa is, hogy semmibe nem
ütközik bele a tekintet. Cserébe fenséges naplementéket lehet látni a vonatból
a rónaság felett.
4. Itt sokan
folytatnak gazdálkodó életmódot, emiatt könnyűszerrel lehet helyi termelői
áruhoz jutni, és zsugorítani az ökolábnyomot.
5. Két evangélikus
gyülekezet is van: egy szlovák és egy német hátterű. Már nem tartanak sehol
anyanyelvi istentiszteletet, de a két közösség történelmi önállósága megmaradt.
6. Nemcsak az
autósokra kell figyelni, hogy ne üssenek el, hanem a bringásokra is.
7. A gimnáziumba 600
gyerek jár, nemcsak a közvetlen környékről. 65 fős nevelőtestület gondoskodik a
fejlődésükről.
8. Ez a 4. tanév, hogy
az egyház fenntartásába vette az iskolát. Egy kisebb kultúrsokk lehetett ez a
tanárok és diákok számára: áhítatok, hittanórák jelentek meg az intézményben. A
diákok és tanárok többsége nem kötődik gyülekezethez, a hithez is nagyon
különböző a hozzáállásuk: van, aki nyitott, van, aki nem.
9. A két gyülekezeti
lelkész, akikkel dolgozom, két külön világ: egyikük a megyében született és nő,
a másik hétfalusi csángó származású és férfi. Sokszínű az egyház.
10. A legnagyobb
érdekesség talán én vagyok. Sok szempontból hiányzik Budapest, de
tulajdonképpen elvagyok itt. Hiányoznak a barátok, a család, a MEKDSz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése