2015. október 15., csütörtök

Glóri kalandjai a Megyében 1. rész

Régóta tartozom már ezzel a bejegyzéssel: milyen is Mezőberény, hogy érzem magam?
Az élmények vegyesek, mindenesetre sok itt az érdekesség, látnivaló, extra.
1.     Itt található az ország egyetlen olyan Petőfi-szobra, amely a költőt ülő helyzetben ábrázolja. A Körös-parton van még egy emlékhely, hiszen innen indult a szabadságharcos a számára végzetes segesvári csatába.
2.    Látszanak a csillagok.
3.    A domborzat kifejezetten lapos. Dombvidékhez szokott szememnek furcsa is, hogy semmibe nem ütközik bele a tekintet. Cserébe fenséges naplementéket lehet látni a vonatból a rónaság felett.
4.    Itt sokan folytatnak gazdálkodó életmódot, emiatt könnyűszerrel lehet helyi termelői áruhoz jutni, és zsugorítani az ökolábnyomot.
5.    Két evangélikus gyülekezet is van: egy szlovák és egy német hátterű. Már nem tartanak sehol anyanyelvi istentiszteletet, de a két közösség történelmi önállósága megmaradt.
6.   Nemcsak az autósokra kell figyelni, hogy ne üssenek el, hanem a bringásokra is.
7.    A gimnáziumba 600 gyerek jár, nemcsak a közvetlen környékről. 65 fős nevelőtestület gondoskodik a fejlődésükről.
8.    Ez a 4. tanév, hogy az egyház fenntartásába vette az iskolát. Egy kisebb kultúrsokk lehetett ez a tanárok és diákok számára: áhítatok, hittanórák jelentek meg az intézményben. A diákok és tanárok többsége nem kötődik gyülekezethez, a hithez is nagyon különböző a hozzáállásuk: van, aki nyitott, van, aki nem.
9.   A két gyülekezeti lelkész, akikkel dolgozom, két külön világ: egyikük a megyében született és nő, a másik hétfalusi csángó származású és férfi. Sokszínű az egyház.

10.  A legnagyobb érdekesség talán én vagyok. Sok szempontból hiányzik Budapest, de tulajdonképpen elvagyok itt. Hiányoznak a barátok, a család, a MEKDSz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése