Igehirdetés Gyomán szeptember 27-én Ef
4,1-6 alapján
„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok
az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes
alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és
egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a
hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek
felett és mindenek által és mindenekben.”
Kedves testvéreim, kicsik és nagyok!
Több ünnep apropóján vagyunk ma együtt. Mai
istentiszteletünkön szeretnénk hálát adni a teremtésért, különösen azért, hogy
Isten táplálékul ad nekünk ma is zöldségeket, gyümölcsöket, a földnek
mindenféle termését. A tanévet vagy nevelési évet is többen közülünk elkezdték
nemrég. Van, aki már középső csoportos, van, aki a bölcsődét kezdi, van, aki az
iskolát. És vagyunk itt néhányan, akik tanítóként, óvodapedagógusként vagy
tanárként vagyunk az iskola kötelékében.
Szeretnénk köszönteni azokat is, akik
szeptemberben születtek. De akik szeptemberben születtek, azoknak az élete már
jóval korábban, az előző év decemberében kezdődött, amikor Isten megteremtett
benneteket édesanyátok pocakjában. Talán még nem is tudtak rólatok, de már a
családotokkal karácsonyoztatok abban az évben, elrejtve a sötét melegben. Csak
Isten látott titeket. De Isten, mindannyiunk mennyei Édesapja, látott titeket.
Múlt héten már említettem, hogy ez a levél,
amelyből a mai igénk van – az efezusi levél – börtönben íródott. Pál apostol
fogságban, szenvedések közepette fogalmazza ezeket a sorokat. Mégsem düh vagy
elégedetlenség árad a soraiból, hanem a hála. Hálás, hogy még megvan az élete,
hogy Isten gondot visel róla, de leginkább azért, hogy a Lélek által megvan a
szabadsága – még a rácsok között is. Ezért arra buzdítja a levele olvasóit is,
hogy legyenek hálásak. Tekintsenek ajándékként mindarra, amit kaptak. És
fogadják el – fogadjuk el ajándékként egymást is.
Ebből a sok buzdításból most egyet
szeretnék kiemelni: „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét, a békesség
kötelékével.” Nem tudom, nektek mi jut eszetekbe a kötelék szóról, de nekem
olyan szavak ugranak be, mint: kötelesség, iskolaköteles, óvodaköteles. Pedig a
kötelék az is, ami a szeretteinkkel összeköt. A kötődés is kötelék. Áldott
kötelék. Kötelék az is, amelyben a katonák vonulnak az ellenség ellen – például
a római legionáriusok, Pál apostol korában, mintegy 2000 évvel ezelőtt,
teknősalakzatban vonultak, ami egy nagyon szoros, egyben biztonságot adó
alakzat volt. Pál viszont a békesség kötelékéről beszél. Ne a háborúskodás, ne
a konfliktus, a harc tartson össze, hanem a béke. Nem kell magunkra
fegyelmezett egységet parancsolnunk, de őriznünk kell azt az egységet, amelyet
Isten Lelke teremt közöttünk.
Minket is sok minden összeköt most.
Egységben vagyunk, leginkább azért, mert egy a mennyei Atyánk. Mi pedig
mindannyian az Ő gyermekei vagyunk, az Ő gyermekei lehetünk. Ezért amikor nem
vagyunk együtt testileg, például amikor apa és anya dolgozni megy, és te ott
maradsz nélkülük az iskolában vagy az óvodában, a Lélek által akkor is egyek
vagyunk. A szeretet és a békesség, amely Isten ajándéka, akkor is összeköt
bennünket. Amikor pedig elérkezik az ünnep, például a vasárnap vagy a karácsony
vagy a húsvét, akkor boldogan vagyunk együtt többet testben is.
Ez azt is jelenti, hogy ha valami hiányzik
nekem, vagy szeretnék valamit kérni, akkor is elmondhatom ezt a másiknak. Ő
pedig meghallgat. És én is meghallgatom őt. Ezt is jelenti az egység és a
békesség őrzése.
A mennyei Atya nemcsak az én apukám, hanem
a MI Atyánk. Testvéreim vannak. Isten nagy családjában senki sem egyke. És
tágabb értelemben nem csak az embertársaim a testvéreim, hanem – ahogy egy
indián mondás tartja – „mitakuje ojasin”, azaz minden a rokonom. Vannak növényi
és állati teremtménytársaink, akik az élet nagy kalandjának meghívottai itt, a
Földön velünk együtt. Őket is őriznünk kell, gondviselő, jó gazdái kell, hogy
legyünk a közös otthonunknak. Isten ugyanis ránk bízta, az emberek kapták azt a
különleges megbízatást, hogy Isten képmásaiként őrizzük és műveljük a földet,
ezt a csodálatos kertet. Vigyázzunk rá, felelős döntésekkel, mértékletes
fogyasztással, tudatos jelenléttel. Pusztítás helyett az életet szolgáljuk. Az
életet, amely a legnagyobb ajándék. Adjunk hálát érte, és kérjük az Élet Urát,
hogy őt szolgáljuk és imádjuk egész életünkben.
Imádkozzunk!
Szerető mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy
életet adtál nekünk. Köszönjük, hogy a családunkra bíztál. Köszönjük, hogy
gondunkat viseled, ahogyan az egész teremtett világ rendjét őrzöd. Kérünk,
segíts nekünk, hogy méltó módon viseljük a te képmásodat! Add, hogy azzal a
gondviselő szeretettel forduljunk teremtménytársainkhoz, amivel te fordulsz
hozzánk. Köszönjük, hogy Jézus által mi is gyermekeid, egymásnak pedig
testvérei lehetünk. Add közénk a Lélek egységét, a békesség kötelékét! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése