Pá-pá komfortzóna (Meglepik az East Side-on)

Azért indultam el, hogy bebizonyítsam: jobb vagyok, mint mások. Meg tudom csinálni. Aztán jöttek a meglepetések.

De lássuk a hetet számokban:

6 napot és 5 éjszakát töltöttem Kelet-Magyarországon, Nyíregyháza és Debrecen térségében.

Az 5 éjszakából 1 éjszakát töltöttem azon a szálláshelyen, ahol eredetileg is terveztem. (Megelőzőleg 2 hétig szerveztem, hogy mikor hol leszek).

Meglátogattam 1,5 MEKDSZ-bibliakört (3-at szándékoztam).

 3 diákkörvezetővel beszélgettem.

1 NASA-nál dolgozó  meteorológus-professzort hallgattam a debreceni Kémia-épületben.

Találkoztam 1 volt Mekdsz-munkatárssal, 2 lelkésszel (ebből 1 olyannal, akivel terveztem is), 1 szilásszal (Mekdsz-diákkör mellé rendelt diplomás kísérő) és tucatnyi diákkal.

3 egyetemi campuson sétáltam.

10 különböző helyszínen használtam wifi-t (beleértve a debreceni Nagytemplom kertjét is).

Megittam 5 hosszú kávét, 1 teát és 1 kapucínert.

1 teológiai órán vettem részt.

2 református teológus HÖK-össel kávéztam.

Imádkoztam Egymillió-százharmincegyezer-nyolcszáznegyvenhat emberért (a 2 megye össznépessége a 2012-es népszámlálás adatai szerint), ebből személyesen 13-ért.

2 alkalommal kaptam váratlan telefonhívást, melyben lemondtak egy találkozót velem.
Utaztam a debreceni 2-es villamossal (éljen a Combino).
2 idős református bácsi szólított meg teljesen ismeretlenül 1 óra leforgása alatt. (Egyikük megjegyzése az új villamosra: "Milyen csendesen megyen!")
1 ismeretlen görög katolikus bácsi imakérését hallottam véletlenül.

Eközben Isten tanított ezeken az embereken keresztül, akikkel találkoztam. Próbáltam JELEN lenni, és ezáltal meg is tapasztaltam Istent ezekben a napokban. Az Ő munkáját. Kezdem érteni, mennyire és hogyan szereti Isten az embereket. Egyszerűen ott van mindenütt, még akkor is, ha mi ügyet sem vetünk Őrá, arra, hogy mit akar tőlünk. És arra is megtanított, hogy becsüljem többre az Ő tervét mint a sajátomat.

Csodálatos megérezni azt, hogy idegenként érkezem, és befogadnak. Vendégül látnak, teljesen érdemtelenül, megbíznak bennem, bár alig ismernek. Amikor az emberek jóindulatára vagyok szorulva, tanulom azt is, hogy micsoda szabadság Istennek kiszolgáltatva lenni.

Különösen szép ez a térség és kihívásokkal teli. A saját szívemet is arra gyakorlatoztatom, hogy emlékezzek arra, Istennek terve van Kelet-Magyarországgal.