2026. január 12., hétfő

Isten fénye minden nép szemében


Igehirdetés Vízkereszt ünnepén Mezőtúron Mt 2,1-12 alapján

A karácsonyi történet két szereplőcsoportja találkozik ebben a szakaszban. Heródes – udvari embereivel és a napkeleti bölcsek csoportja. Heródes és emberei a zsidó hagyományt képviselik, az írástudók ismerik a Messiásról szóló próféciákat és szó szerint tudják idézni. A bölcsek távoli országokból jönnek, és a nem zsidó népeket képviselik. Hagyományos művészettörténeti ábrázolásuk szerint az akkor ismert három földrészt: Ázsiát, Európát és Afrikát.

A napkeleti bölcsek egyik első ábrázolása mozaikon, Ravenna, IV.század

Megjelenik a történetben a látás: ahogyan a bölcsek meglátják a csillagot, a különleges égi tüneményt, és követik egészen Izrael földjéig, és ahogyan meglátják a kis házat, ahová a csillag vezeti őket, és a gyermeket anyjával. És megjelenik a hallás, ahogyan az ősi prófétai üzenet útbaigazítja a bölcseket.

Heródes is hallja az igét. Ugyanazzal a prófétai jövendöléssel találkozik, mint a bölcsek. Ő azonban nem megy el Betlehembe, nem hajt térdet, nem teszi le a hatalmát az újszülött király lábához. A prófécia által hordozott információt inkább vérengzésre használja. Nem jut el hozzá az üzenet, hogy itt van Isten küldötte, aki békességet hoz az erőszak helyett. Hazudozik, ármánykodik, mészárol. Az ige szól hozzá, de ő nem hallja meg. S mivel hallásából nem lesz hit, ezért nem is látja meg a gyermek Jézusban Megváltóját.

A bölcsek viszont addig jutottak saját vallásuk és tudományuk segítségével, ameddig juthattak: valami van, valaminek kell lennie a világ mögött. Valaminek vagy valakinek, aki értelmet ad neki. Az égi jelenségek üzenetet hordozhatnak ettől a valakitől, érdemes a jelentésének utánajárni. Mintha Isten méltányolná ezt a töredékes, de őszinte istenkeresést. A különleges fényjelenség a pogányok számára is vezetővé válik, elviszi őket a céljukhoz. Amikor a mágusok meglátják a gyermeket, leborulva imádják Őt, felismerik benne azt, amit még a saját szülei is alig értenek: Isten Fiát.

Nem tudom, a karácsonyi időszakban méricskéltük-e az ajándékokat, amelyeket adtunk és kaptunk? Mennyit érnek? Ugyanakkora értékben kaptam-e, mint amilyenben adtam? Többet vagy kevesebbet költöttem/költöttek rám, mint tavaly? A bölcsek rendkívüli értékű ajándékokat adnak Jézusnak, de az arany, a tömjén és a mirha nemcsak drágaságuk miatt fontosak a kis család számára. A három ajándék szimbolikus is: a királyi hatalmat, a főpapi szolgálatot és a kereszten értünk adott egyszeri és megismételhetetlen áldozatot jelképezik.

Isten fénye felragyog minden embernek, a nem zsidó népeknek is: ennek az ünnepe Vízkereszt. Spanyol ajkú testvéreinknél még csak ma kezdődik az ajándékozás, ortodox testvéreink is nemrég fogtak a karácsony megünneplésébe, mi pedig már vissza is zökkentünk a hétköznapi kerékvágásba. A munkanapra eső ünnepeket azért szeretem különösen, mert ezek mutatják meg számomra legjobban, hogy Isten szentsége a hétköznapokat is áthatja. A kérdés az, hogy hordozói leszünk-e ennek a szentségnek? Hordozói leszünk-e ennek a fénynek?

Heródes és udvara bármilyen pompás is volt, nem ismerte fel az isteni fényt. A bölcsek, bármilyen messziről is jöttek, bármilyen keveset is tudtak a Szentírásról, számukra mégis felragyogott, megmutatkozott az elrejtett dicsőség. Ők hordozói lettek Isten fényének, mert a betlehemi látogatás után az már a bensőjükben, a lelkükben ragyogott tovább. Ezzel a fénnyel álltak ellen a sötétség cselekedeteinek.

Vízkereszt üzenete az, hogy ez a fény ma is, most is a miénk lehet, bennünk ragyoghat, ha hittel fogadjuk Isten üzenetét – érkezzen bármilyen csatornán, még ha az a csatorna szokatlan is, mint egy álom, vagy egy különös természeti jelenség vagy történelmi fordulat, életesemény.

Jézus önmagáról mondta: Én vagyok a világ világossága.(Jn 8,12) De a tanítványoknak is ezt mondta: Ti vagytok a világ világossága. (Mt 5,14) Ez az egyetlen én vagyok-mondása Jézusnak, amelyben minden tanítványa osztozik. Kicsik és nagyok. Gazdagok és szegények. Fehérek, feketék, rézbőrűek és sárga bőrűek. Minden nyelvből és népből, minden felekezetből és lelkiségből. Mindenki, akinek lelkében Isten meggyújtotta ezt a fényt. Mi vagyunk, mi lehetünk a világ világossága. Világítsunk az éjszakában ezzel a fénnyel! Mutassuk meg az utat mindenkinek, aki hazafelé igyekszik! Mindannyiunk közös otthonába, Isten Országába, ahol nem lesz többé sötétség. Ámen

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése