Igehirdetés Medgyesegyházán és Csanádapácán Biblia-vasárnapon Mk 12,28-34 alapján
Kedves Testvérek!
Nem tudom, találkoztunk-e már a
TLDR-jelenséggel? Ez a négybetűs mozaikszó, rövidítés egy angol nyelvű
kifejezést takar: „too long, didn’t read”, azaz, „túl hosszú, nem olvastam el”.
Ingerekkel, információkkal elárasztott világunkban a TLDR mindnyájunkra
jellemző lehet. Ha meglátom, hogy egy szöveg egynél több oldal, vagy egy
közösségi média bejegyzés esetén 2 bekezdésnél több, vagy a mondatok túl
hosszúnak és bonyolultnak tűnnek, akkor bizony én is gyakran döntök úgy, hogy
ezt a valamit nem fogom végigolvasni. Különösen, ha a megfogalmazás
közhelyesnek tűnik, vagy az a gyanúm, hogy mesterséges intelligencia
segítségével fogalmazták. Erre nem fogok időt szakítani. Mert véges. Mert
drága. És minél idősebb vagyok, annál jobban meg kell gondolnom, hogy mire adom
oda.
Ami engem a mai igében nagyon megfogott, az
az, hogy arról tanúskodik, hogy a TLDR-jelenség nem újkeletű. Úgy látszik, már
az ókorban is volt rá igény, hogy ne kelljen az EGÉSZ Bibliát, az összes szent
iratot, de még az egész Tórát sem mindenkinek elolvasni, vagy legalább ne
kelljen betartani. Valahogy ez az érzésünk, hogy kevesebb szabályt majd
könnyebb lesz betartani, de ennél a pontnál én mindig arra szoktam gondolni,
hogy az Éden kertjében csak egy szabály volt, és azt sem sikerült betartani.
Szóval kevés sikerrel kecsegtet ez a vállalkozás, de valahogy mégis, Jézus
korában is volt erre igény az írástudók körében, hogy fogalmazzuk meg a
törvényt röviden, összefoglaló módon. Ha a saját konfirmációnkra
visszaemlékszünk, ott is szó volt arról, hogy a törvény rövid összefoglalása a
tízparancsolat. Erről már Jézus korában is konszenzus volt az írástudók között.
Akinek még a tíz is sok lenne, azok számára Jézus kettő nagy parancsolatban
foglalta össze a törvényt és a prófétai tanítást. Az Isten és a felebarát
iránti szeretet parancsában.
Ezzel azt is mondja, hogy ha túl hosszúnak
érzed, hogy elolvasd, vagy fejből megjegyezd, ez segít. Röviden összefoglalom,
hogy mi a törvény lényege. Az írástudó válaszából arra következtethetünk, hogy
ezt az összekapcsolást nemcsak Jézus tartotta fontosnak. Az írástudók, a
rabbik soha nem kötözködnek Jézussal, amikor a Tóra e két parancsolatát
összekapcsolja (eredetileg ugyanis két különböző helyen találhatóak, nem egymás
mellett). Maximum az lehet a kérdés, amit Lukács írása szerinti történetben
fel is tesz valaki, hogy „ki a felebarátom?” És Jézus inkább ebben radikális.
Kiterjeszti a felebarát fogalmát, hogy az átlépje az etnikumok, a nemek, az életkorok
határait. Sőt, Jézus még az ellenségekre is kiterjeszti ezt a fogalmat, és
talán ez volt a keresztények differentia specificája sokáig.
Törvény és evangélium különbözősége
Luther Isten Igéjén belül éles különbséget
tesz törvény és evangélium között. Óva int attól, hogy leegyszerűsítve azt
gondoljuk, hogy az Ószövetség csupa törvény – hiszen hemzsegnek benne az
ígéretek, az Úr iránti bizalomról és odaadásról szóló történetek és csodálatos
költemények, a zsoltárok, nem is szólva az Eljövendőről szóló próféciákról. És
persze azt sem szabad gondolnunk, hogy az Újszövetség csupa evangélium,
gondoljunk csak a Hegyi Beszédre vagy az apostoli levelek intelmeire. Luther
pedig az evangéliumnak ad elsőbbséget, viszont hangsúlyozza, hogy a törvény
sincsen eltörölve, és arra is óriási szükség van. Ezért is kezdjük a Kátét a
tízparancsolat magyarázatával. De a törvény nem azonos az evangéliummal, és nem
is ugyanaz a szerepe. A törvény arról szól, amit nekünk, embereknek kéne
tennünk, hogy Isten elfogadhasson bennünket, de tragikus módon egyikünk, még a
legjobb ember sem képes tökéletesen eleget tenni a törvénynek.
Az evangélium rövid összefoglalása
Ha a törvénynek van ilyen TLDR-változata,
ilyen rövid összefoglalása, akkor nyilván az evangéliumnak is van. És tényleg:
dióhéj-evangéliumnak is nevezik azt az igeverset, amely egészen röviden
foglalja össze, mit tett értünk Isten. János 3,16-ról van szó, szerintem sokan
ezt is tudjuk fejből: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Talán
nem véletlen, hogy amikor konfirmálunk, ezeket a rövid összefoglalásokat fejből
megtanuljuk. Így velünk marad akkor is, ha nem jutunk hozzá a Szentíráshoz,
vagy ha a demencia kikezdi az elménket.
A törvény és az evangélium úgy viszonyulnak
egymáshoz, mint a halálos betegség diagnózisa és az életmentő műtét. Nem tud megmenteni
csak a törvény, még a szeretet parancsolata sem. Mert amikor a parancsolatban
odaérek, hogy „teljes”, minden alkalommal rá kell, hogy döbbenjek, hogy mennyi
mindenen kell Istennek osztoznia a szívemen. Az emberi szív, ahogy Kálvin
mondja, egy bálványgyártó műhely. Új és új pót-isteneket talál ki magának, és
az egy igaz Isten helyett abba akarja vetni a bizodalmát, vagy éppen attól a
másik istenségtől retteg. És vajon szeretem-e felebarátomat úgy, mint magamat?
Nem találok-e ki mindenféle önigazolást, hogy miért nem kell nekem szeretnem a
másik embert? Szeretem-e egyáltalán önmagamat, vagy önmagam körül forgok azzal,
hogy kárhoztatom magamat?
Az evangélium rövid összefoglalása is a
szeretetről szól, de nem az ember szeretetéről Isten és a felebarát iránt,
hanem Isten szeretetéről az ember iránt. Mivel Isten ÍGY szerette a világot, és
benne engem, ezért felszabadulhatok arra, az Ő szeretetét elfogadva, hogy én is
szeressem magamat és a felebarátomat is. Nem akármilyen módja volt ennek a
szeretetkinyilvánításnak. Isten nem egy képeslapot küldött karácsony
alkalmából. Nem felhívott minket, hogy felköszöntsön a névnapunkon, hanem egyszülött
Fiát adta. A legértékesebbet, legdrágábbat. Ennek az odaadásnak a végső
állomása a kereszt volt, és a kínhalál. De miket beszélek, mégsem a végső
állomás volt, mert Isten szeretete a halált is legyőzte. Keresztülment a
halálon, és a halálnak bizony, torkán akadt az Isten Fia. Ezt nem emberek
találták ki, mert ember ilyen sztorit soha nem tudna kitalálni. Innen
kiindulva, már elkezdhetjük dadogva, töredékesen dicsérni és szeretni Istent.
Persze okkal merülhet föl a kérdés, hogy ha
ilyen röviden is össze tudjuk foglalni Isten Igéjét, akkor mi szükség van arra,
hogy ezt a hosszú és – valljuk be, sokszor érthetetlen és unalmasnak tűnő –
könyvgyűjteményt elolvassuk? Mit nyerünk vele?
Hát nem is tudom, ha elolvasom a
szerelmesem rövid szöveges üzenetét arról, hogy mennyire szeret, én ezzel nem
elégszem meg, hanem vágyom arra, hogy még többet olvassak tőle, még jobban
megismerjem. Sőt, találkozni akarok majd vele.
Amikor elballagtam, az osztályfőnökünk
mindannyiunknak adott egy papírt, amelyen egy apa jótanácsai voltak a fia
számára, amikor az egyetemre ment. Volt közte egy olyan tanács, ami nagyon
szíven ütött: Szánj rá egy évet, és elejétől a végéig olvasd el a Bibliát! A
tanácsok többsége inkább életvezetési és kapcsolati tanács volt (pl. hogy ne vegyél
fel hitelt vagy hívd fel édesanyádat), de ez az apa nagyon fontosnak tartotta,
hogy megossza a fiával a bibliaolvasás élményét.
Egyetemista éveim alatt én is részt vettem
egy – nem is egy, hanem két éves – bibliaolvasó programban. Nemcsak kijelölt szakaszokkal,
hanem kommentárokkal és kérdésekkel is segítették az ige tanulmányozását.
Közben rájöttem arra is, miért akadt meg korábban minden bibliaolvasó
projektem, nem tudtam mit kezdeni a nehezebben érthető, fogósabb szövegekkel.
Szükség volt rá, hogy előbb hitre jussak. Ugyanakkor a Biblia olvasása is
elvezethet a hithez sokakat. 42 éves vagyok, és van néhány dolog az életemben,
aminél talán már bánok, hogy időt áldoztam rá: de ezt a két évet, amikor az
egész Bibliát elolvastam SOHA nem fogom megbánni. Nagyon megszerettem az
igét, és megszerettem azokat a természetes intelligenciákat is, akik írták. A
próféták és az apostolok barátaim és beszélgetőtársaim lettek. Kérdéseik és
dilemmáik az én kérdéseimmel és dilemmáimmal találkoztak. A Szentírás mögött
és fölött azonban van egy természetfeletti intelligencia is: Isten, aki ezeket
az írásokat ihlette Szentlelke által. Ugyanez a Szentlélek siet a
segítségünkre ma is, hogy ne csak megértsük, ne csak átérezzük, ami a bibliai
szövegekben van, hanem Jézus Krisztussal találkozzunk, és legyünk az Ő
tanítványaivá. Azért imádkozom, hogy mindannyian, akik a mai napon hallgatjuk
az igét, így tekintsünk a Szentírásra: páratlan és egyedülálló találkozási
lehetőség, hogy megismerjem és megszeressem azt az Istent, aki ÍGY szeret
engem.
Imádkozzunk! Örökkévaló Isten, te úgy
határoztál, hogy leleplezed előttünk, emberek előtt önmagadat. Nem hagytad
homályban a kilétedet, hanem embereket hívtál el, hogy igédet közvetítsék
embertársaik felé. Amikor pedig eljött az idő, elküldted a nagybetűs Igét,
Fiadat, Jézus Krisztust is, hogy benne egyértelművé tedd a világ iránti
szeretetedet és elköteleződésedet. Köszönjük a te felénk fordulásodat! Add,
hogy mi is nyitottsággal, kíváncsian, hittel és előítélet nélkül forgassuk a te
igédet, hadd legyen mindennapi kenyerünkké, nem a puszta szavak, hanem akire a
szavak mutatnak: Jézus Krisztus. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése