Ki az én szívem választottja? Remegő lábakkal léptem be a szavazófülkébe felnőtt választópolgár életem első budapesti lakcím szerinti szavazásán április 6-án. Egy pillanatra azokra gondoltam, akik az életüket adták azért, hogy szabad választások lehessenek, és én most itt állhassak, és titkosan, egyenlően, félelem és akadályok nélkül szavazhassak. Lelkiismeretem szerint ikszeltem, majd kijöttem.
Azután prédikáltam a templomban egy másik választásról. Arról, ami 2000 éve zajlott Jeruzsálemben. Ahol Isten népének akkori vezetői, a Nagytanács tagjai elhatározták, hogy halálra ítélik a Názáreti Jézust. Egy embert halálra ítélni anélkül, hogy jelen lenne és megvédhetné magát - nem vagyok jogász, de ez józan ésszel mérve is minimum igazságtalan. János az evangéliumában mégis úgy írja le ezt a jelenetet, ezt az emberi szempontból katasztrofális választást - a valódi Messiás elvetését - mint egy olyan eseményt, amely titokzatos módon mégis a Nagy Tervbe illeszkedik. Kajafás főpap ugyanis "megprófétálta, hogy Jézus meg fog halni a népért, sőt, nem is csak a népért, hanem azért, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse".
Mi ez a titokzatos, isteni Terv? Valami óriási bábjáték, amelyben minket, embereket dróton rángat az ősz, öreg Mindenható? Vagy az Isten őrült, szenvedélyes szerelmének története az emberrel? Egy olyan sztori, ahol minden apró, fölöslegesnek tűnő epizód, minden elrontott élet, minden emberi zsákutca megtalálja a helyét, és beleilleszkedik a Hatalmas Kirakójátékba?
Vannak, akik leegyszerűsítik ezt egy képletre: "Jézus már döntött melletted, amikor meghalt érted, most dönts te is mellette". "Válaszd Jézust!" Mintha Jézust követni nem lenne több, mint ez az ikszelős játék, amit a politikai szereplőkkel játszunk, négyévenként ismétlődő viselkedési láncban. Pedig Jézust követni nem azt jelenti, hogy életemben egyszer a neve mellé rajzolok egy keresztet, és ezzel be vagyok biztosítva egy életre. Jézust követni inkább azt jelenti, minden egyes napon magamra veszem a saját keresztemet (amit tőle kaptam), és folyamatosan az Ő keresztjére, az Ő értem adott életére nézve élem az életem.
Úgy hiszem, hogy ennek az alapja nem is az, hogy én választom Jézust, sokkal inkább az, hogy Ő választott engem. Elég nehéz egy ilyen szenvedélyes szerető karjaiból kisétálni. Mert hűséges és kitartó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése