Nemi(s) kérdés - Örülj, hogy lány!

Engem a szüleim fiúnak akartak. Főleg anyám. Ő három fiúgyereket akart. Merthogy nagyon szeretett volna jó apákat nevelni. Aztán lány lettem. Meg a húgom is. Richárd lett volna a nevem.

Persze mindezt csak örököltem tőle, mert már őt is fiúnak akarták a szülei. Pontosabban egyáltalán nem akarták, de "ha már megszülettél, legalább fiú lettél volna". Így aztán anyámnak már kettős bűne volt: a létezés és a nőiség. Talán ennek köszönhetjük zengő, érces alt hangját és keménységét..

Lányként én mindig botladoztam. Nem láttam magam szépnek vagy bájosnak. Mások sem mondtak annak. Nem hordtam rózsaszínt. Sőt: szoknyát sem nagyon. A fülemet hétéves koromban lőtték ki. De a fülbevalókat vagy nem bírta a fülem, vagy elvesztettem őket. A hajamat praktikus okokból anyám folyton rövidre nyírta. Apám igencsak fukarkodott a gyengédségével. Ez persze jó alap volt arra, hogy szétzúzódjak a gyerekkor szikláján.

Aztán jött a kamaszkor. A vér és a változás időszaka. Amikor senki sem tudta, ki ő és mit akar, de az intenzitása mindennek erős volt. Én csak a mélységbe és az önmagamról való hazudozásba mentem bele. Utáltam a tükröket. Persze már próbálkoztam a hosszú hajjal, a rövidnadrággal és a sminkkel.

Aztán láttam A fiúk nem sírnak című filmet. Ebben szó van egy lányról, aki nem is lány, hanem fiú. És persze azért sír a filmben. Én is sírtam, mikor megerőszakolták. Vele és nem ellene. Egy fiú lelke lánytestbe zárva. Valaki, aki a bukott természet fekete humorának áldozata.

Végül egy cellában tértem magamhoz  26 évesen. Egy tükör előtt álltam ruhátlanul, ahogy Isten mindig lát engem. Életemben először engedtem magamat annak lenni, aki vagyok. Néztem a testemet, amely tökéletlenül, halálraítélten vacogott az Édenkert kapujának  innenső oldalán, de nem védekezett a Teremtő tekintete előtt holmi fügefalevéllel. Sebzetten, töredezetten, mégis titokzatos módon: Istenre hasonlítva. Akkor bizonyossá vált, hogy engem nem viccelt meg abszurditásával a megváltás után üvöltő természet. Nem is temetett maga alá a minden eredetiséget kioltó mesterségesség. Nem sodort el semmiféle mainstream.
Megkövezett, de nem ölt meg az idegenek bántása.

Életemben először, egységben és békében önmagammal és az egész világgal: örömmel éltem meg, hogy NŐ vagyok.