Alabástromtörmelék

"Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk? Isa, pur es homou vogymuk." Egy évezred távolából szólnak felénk az ősi magyar szavak, az első fennmaradt összefüggő magyar szövegből, a Halotti Beszédből. A böjt kezdetén, Hamvazószerdán a római katolikus testvérek (és az amerikai evangélikusok is) gyakorolják azt a szertartást, amelynek során az előző évben megszentelt barkát elégetik, annak hamujával egy keresztet rajzolnak a hívő homlokára, a következő ige kíséretében: "Emlékezz, hogy porból lettél és porrá leszel."

A böjt nyitánya az ember halandóságának, sebezhetőségének tudatosítása. Egy olyan tény megállapítása, amely félelmet kelt, hiszen nem tudjuk kontrollálni, hogy mikor, hol, hogyan lesz vége az életünknek. A legkülönbözőbb elhárító mechanizmusokkal védekezünk, hogy ne kelljen ezzel szembenéznünk.

Böjt első hetében egy különleges történet van a szemem előtt. Jézus, mielőtt Jeruzsálemben elfogják és kivégzik, mielőtt Júdás árulására sor kerül, Betániában vendégeskedik. A négyből három evangélium (Máté, Márk és János) is megőrizte ezt a mozzanatot, apró eltérésekkel. Jézus az asztalnál eszik a többiekkel, amikor egy nő - János meg is nevezi: Mária, Lázár és Márta testvére - egy alabástromtartót feltör, és a tartalmát, drága és valódi nárdusolajat Jézus fejére (ismét János szerint a lábára) önti. 

Alabasztron a Rodoszi Archeológiai Múzeumban

A tanítványok felháborodnak, hiszen sok pénzért (Márknál és Jánosnál a 300 dénár kerül említésre) el lehetett volna adni az illatszert, és az árából a szegényeket támogatni. János evangéliumában Júdás alakja emelkedik ki, az evangélista szerint nem a szegények iránti aggodalma, inkább pénzéhsége motiválja őt a bírálatban. Ekkor mondja el Jézus híres szavait: "A szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek." Ezt gyakran hallom idézni. De várjunk csak! Mit mond a híres szállóige után? "Megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésemre. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére." (Márk 14,8-9)

Amit ez a nő tett, az azért olyan értékes, mert tőle ez telt (szeretetből adta), Jézus élő teste most még minden érzékszervével felfoghatta ezt a gyengédséget. Pár nap múlva, az összetört, megsebzett, megvert és halott testet már nem lesz lehetőségük az asszonyoknak ebben a tisztességben részesíteni: a szombati hajnalcsillag arra kényszeríti majd őket, hogy csak vasárnap hajnalban szaladjanak a sírhoz a kenetekkel. Most Jézus teste ELŐRE megkapta a végtisztességet.

 Talán Mária megérzett valamit, amit a tanítványok nem fogtak fel, hiába mondta el előre több alkalommal is Jézus. Elvakítja őket valami, az aktuális gondolataik, az ideológiák, a messiás-képek. A nárduskenet - talán a hozományát tartogatta ebben az értékes áruban otthon. Arra mindenesetre nem szánta rá magát, hogy a saját testvérének, Lázárnak a holttestére öntse. Most Jézusra pazarolja. Kettejük között létrejön egy mély, intim közösség, szavak nélkül, a gyengéd érintés nyelvén. Talán ezzel a pillanattal sem tudnak mit kezdeni a tanítványok, és főleg Júdás. Az ő szemükben az Erős és Hatalmas Krisztus aligha vágyik ilyen szeretetkifejezésre. Zavarja őket Jézus sebezhetősége, ami az ajándék elfogadásával jár. 

Jézus pedig azt mondja, hogy ez az esemény annyira jelentős, hogy semmiképpen sem merülhet feledésbe, az evangélium elmaradhatatlan része! Az egész világon, bárhol beszéltek majd az örömhírről, Uruguaytól Azerbajdzsánig erről is meg kell emlékezni, ennek a nőnek erről a mozdulatáról! "Fiúk, most figyeljetek, mert ami itt történik, az az én történetemnek a szíve." - Jézus felkiáltójelet tesz a földön szétszóródó alabástromdarabkák és a házat betöltő nárdusillat mellé.

  

"Az ő emlékezetére" - mintha Jézus rímelne a saját szavaira, amiket az utolsó vacsorán mond: "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". A kiömlő olaj drága áldozat. Háromszáz dénár. Egész kis vagyon. Egy napszámosnak csaknem egyévi munkája. Jézus testére kerül, amely hamarosan szintén áldozat lesz. Jézus tudatosítja a saját halálát, azt az árat, amelyet hamarosan ő fizet majd a világ életéért. Jézus itt végtelenül sebezhető. Vágya, hogy szeressék, valódi, és a képesség, hogy elfogadja a szeretetet, isteni eredetű. Az intimitás és sebezhetőség merész nyitányával veti bele magát a szenvedésbe. De valaki más már megkeményítette magát. Eldöntötte, hogy ezt a gyenge, sebezhető, kiszolgáltatott Messiást eladja. Júdás az árulás szándékával a szívében rúgja félre az alabástromtörmeléket a leprás Simon házának padlóján.