Vannak életünkben sorsfordító találkozások. Megismerkedünk valakivel, és az életünk utána soha többé nem lesz olyan, mint előtte volt. Az első nagy szerelem, a házastárs, a legjobb barátaink olyan emberek, akikkel az első találkozás is már gyakran örökké emlékezetes. Magyarországon is sikerrel vetítették az Így jártam anyátokkal c. sorozatot, amelyben egy párját kereső fiatalember vívódásait láthatjuk, hogy megismerje gyermekei leendő anyját.
Vajon ezeket a találkozásokat a végzet vak istennője irányítja? Vagy csupán a véletlen művei? Emberi szervezés kérdése az egész? Vagy van a találkozások mögött Valaki, aki szeretettel tervez, szövögeti a szálakat, tisztelve közben mégis az emberi szabadságot?
Mai igénk egy ilyen sorsfordító találkozásról beszél. Fülöp evangélista és az etióp kincstárnok találkozásáról. Két olyan ember megismerkedéséről, akik vadidegenek voltak, és a köztük lévő óriási kulturális szakadék miatt emberileg nehezen is volt elképzelhető, hogy kapcsolatba kerüljenek. Hiszen a kincstárnok egy fekete bőrű afrikai ember, pogány (vagyis nem zsidó), így kultikus értelemben tisztátalan, ráadásul hazája szokásai értelmében a magas udvari pozíciót csak azon az áron tölthette be, hogy eunuch (herélt) volt, vagyis nem volt reménye a családalapításra. A mózesi törvények értelmében azonban arra sem, hogy az Úr gyülekezetéhez csatlakozzon (5Móz 23,2). Hiába volt gazdag és magas rangú, hiába kereste őszintén Istent, a jeruzsálemi templom udvaránál nem jutott tovább. Alighanem itt vásárolhatta meg Ézsaiás próféta könyvét egy papirusztekercsen, amit a hintón buzgón olvasott.
 |
| Fülöp és az etióp találkozását megörökítő ikon |
Ezzel szemben Fülöp a Jeruzsálemben lángra kapott üldözés miatt magányosan járja Palesztinát, kitaszított, szegény, azt a jézusi, aszkéta életet éli, amelyet a Mester vándorló misszionárius tanítványaira hagyományozott. Faluról falura és városról városra jár, hirdeti Jézust, zsidó, de mégis megvetett, mint Jézus követője. Ha a Szentlélek nem biztatta volna Fülöpöt, hogy nyisson a hintón érkező különös ember felé, és ha Fülöp nem elég bátor, nyitott és engedelmes, akkor ez a találkozás nem valósult volna meg.
Érted is, amit olvasol? - ezzel a kérdéssel kezdeményez beszélgetést Fülöp. Hogyan érthetném, amíg valaki meg nem magyarázza?- hangzik a válasz. Ez mindannyiunk számára személyes élmény lehet. Óriási a kulturális szakadék a Biblia szövege és köztem. Idegen, régies nyelvezet, furcsa képek, hiányzó háttérismeretek nehezítik, hogy a Szentírás szövege közvetlenül hozzáférhető legyen számomra. Idő és energia híján aztán sokszor el is marad a bibliaolvasás, hiszen nem érek rá, hogy utánanézzek, értelmezzem a magam számára. Azonnal oldódó, instant üzeneteket szeretnénk, de a Biblia olyan, mint a nyers hús: még alapos feldolgozásra szorul, míg emészthető lesz. Sokszor meg akarjuk spórolni ezt a munkát. Pedig egy pici befektetéssel, a Lélek megvilágosító erejéért könyörögve óriási kincsek tárháza lehetne számunkra is a Szentírás.
Egy bibliaolvasó program segítségével két éven át olvastam a Bibliát. Napi egy fejezet, kommentárokkal kiegészítve. Adott egy nagy adag háttérismeret, megtanított kérdéseket föltenni az igének, és rászoktatott a rendszeres igeolvasásra ez az anyag. Ezért a három hozadékért nagyon hálás vagyok.
Az etióp kincstárnoknak a kezében volt az Istentől ihletett Írás, de hiányzott hozzá a kulcs. nem tudta értelmezni Ézsaiás próféta képét az Úr szenvedő szolgájáról. Fülöp viszont ismeri a kulcsot. Ismeri Jézus Krisztust, aki neki is Megváltója, aki az egész Szentírás főszereplője. Ebből az igéből kiindulva ragyogtatja föl az idegennek Jézus alakját, és az ismeretlen, pogány főember hitre jut.
Luther szerint, ha a Bibliában nehéz, igehelyre bukkanunk, olyan szövegre, ami "kemény dió", akkor csak hozzá kell vágnunk a szöveget Jézus Krisztushoz, a Kősziklához, és az isteni üzenet máris édes dióbélként hozzáférhetővé válik. Így történik itt is: a hiányzó mozaikdarabkák a helyükre kerülnek.
 |
| Hermann Nauwincx: Az etióp eunuch megkersztelése |
Mi akadálya, hogy megkeresztelkedjem? - kérdezi a friss hívő, amikor a vízhez érnek. Talán nem csak formaságból érdeklődött az akadályok felől, egyszerűen hozzászokott, hogy egy olyan ember, mint ő, akadályokba ütközik, ha Istenhez próbál közeledni. csakhogy Jézusban ledőlt minden akadály, és megnyílt az út Isten szívéhez. Csak a hit által közeledhetünk Istenhez, azzal a gyermeki bizalommal, ami elfogadja, hogy Ő elfogad bennünket a keresztségben. Ezt ünnepelhettük múlt héten, amikor egy kisgyermeket ajánlottunk Isten féltő szeretetébe. A hitvallás, amit olvasunk, a kereszténység legősibb hitvallása: Jézus Krisztus, az Isten Fia. Megváltó. Úr. Ezeken a neveken szólították Őt már első követői. Döbbenetes, hogy már kétezer éve létezik ez az ősi mag-hitvallás. Összeköt bennünket.
A történet végén ennek a két embernek az útja szétválik, de a kincstárnok azzal az örömmel folytatja útját, ami Isten Lelkének a gyümölcse. Mert aki találkozott az Úrral - hiszen végső soron nem Fülöppel, hanem Jézussal találkozott a főember - annak az élete megváltozik. nem abban az értelemben, hogy mostantól nem lesznek problémái, hanem birtokba veszi őt egy mély, intenzív öröm, ami felemeli őt a mindennapi szürkeségen. A kincstárnok új emberként megy tovább.
Mi lesz Fülöppel? Hát hogy lehet, hogy nem borul le előtte a nap és a hold, amiért ilyen nagy dolgot vitt véghez? Egy igazi hatalmasságot térített meg! Fülöp nem kaszálja le az ezzel kapcsolatos vélt vagy valós dicsőséget. Csak megy tovább, engedve a Lélek sodró erejének. érti, hogy a mandátuma, ami az örömhír hirdetésére szól, átmeneti, és nem azért kapta, hogy villogjon vele. Nekem is komoly tanulság ez. Kész vagyok arra, hogy hirdessem az evangéliumot itt, Mezőberényben, ős-evangélikusoknak és vallástalanoknak egyaránt. Öröm és kiváltság ez, és Isten hatalma megnyilvánul benne. Akkor is, ha hatszáz embernek prédikálok, és ha "csak" egyvalaki ül velem szemben a lelkigondozói szobában. Hiszen a "csak egy" emberek változtatták meg minden korban az egyház életét, egész arculatát. Akkor lett változás az egyházban, amikor a prédikátoroknak volt merszük kilépni a megszokott keretekből, mint itt, Fülöpnek. Amikor átlépjük az átléphetetlennek hitt határokat a Szentlélek hívására. Erre a változásra várok, ezért imádkozom. Isten mindenkor újraformálja az övéit, reformálja egyházát. Ne féljünk ettől, engedjünk neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése