A sok, a kevés és az elég

 Igehirdetés Mezőtúron és Gyomán 2025. 08.03-án

Kegyelem és békesség nektek, testvéreim, Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen

Textus: Mk 8,1-9 Lekció: Róm 6,19-23

Kedves testvérek!

Három szót szeretnék körbejárni a mai igehirdetésben: a sok, a kevés és az elég.

Mi a sok? Miből van sok? Sok a gondunk, sok a problémánk. Sok a dolgunk, néha ki sem látszunk belőle. Sok a kérdésünk és a kétségeink. Sok mindentől félünk. Sok bennünk a harag. Annyi minden lehet sok. Szoktuk használni ezt a szófordulatot is: besokaltam.

Ebben a történetben emberből volt sok. Olyan emberből, akik az Isten szavát akarták hallgatni, és ezért Jézushoz sereglettek. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus körül gyakran tolong sokaság. Gyülekezeti lelkészként bennem is lehet ilyen vágy, tkp. van is, hogy bárcsak sokan lennének, akik az Isten beszédét akarják hallgatni, és arra építeni az életüket. De ahol sok ember van – ebből a történetből is látjuk – ott a szükségletek is megszaporodnak. Egyre több éhes szájat kell megtölteni. Az embereknek vannak fizikai szükségeleik is. Megéheznek, elfáradnak. Három napi tanítás után már teljesen kifogyott a magukkal hozott élelmiszer. Jézus pedig törődik, nemcsak a lelki de a testi, a fizikai szükségletekkel is. Jézus nem nézi le a testet. Hiszen Isten formájában volt, de testté lett, emberré lett. Van egy kis énekünk is: „Te hívsz meg minket a lakomára, az együttlétért Tied a hála, mert úgy szerettél, emberré lettél, kenyeret adtál, velünk is ettél.” Jézus szeretné betölteni a fizikai szükségleteinket is, számára ez éppoly fontos, mint a spirituális szükségletek.

Jézusnak nem probléma, hogy a sokaságról kell gondoskodni, ő erre az eshetőségre is fel van készülve. Nem esik kétségbe, hogy mit kezdjünk a nyolcmilliárd emberrel a Földön, ő biztos benne, hogy mindenkinek jut majd kenyér. Egyszerűen csak hálát ad azért, ami van, ami adatott, megtöri, a tanítványoknak adja, ők pedig szétosztják. 4000 férfi, valamint a hozzájuk tartozó nők és gyermekek laktak jól ezen az alkalmon. Ez akár tízezernél is több személy lehetett. Milyen jó volna, ha ebben a városban is lenne négyezer ember, aki hallgatni akarja az igét, és milyen jó volna, ha jóllakathatnánk őket. A bibliatudósok egy része szerint a négyezer  megvendégelésének történetében Jézus pogány területen jár, és az a jelentősége annak, hogy a kenyérszaporítás csodája megismétlődik, hogy innen látjuk: a nem zsidó népek számára is elérhetővé tette Isten az evangéliumot. Az az imádságom, hogy itt, Mezőtúron/Gyomán is legyen sok Isten igéjére éhes ember, akit jóllakathatunk.

A második szavunk: a kevés. Miből van kevés? Kevés a pénz. Kevés időnk van. Kevés energiánk van. Kevés a hitünk. Kevés bennünk a szeretet, a jóindulat, a türelem. Lehet, hogy kevés van már hátra az életünkből. Kevés a jó szó, amit kapunk és amit adunk.

Ebben a történetben miből volt kevés? Az ételből. Hét kenyér, és néhány kis hal. Kevés étel-sok éhes száj, nem túl jó párosítás. Jézusnak ez mégsem probléma. Kéri azt a keveset, amit a tanítványok össze tudnak adni. És megáldja a keveset. Jézusnak nem lenne akadály az sem, ha a semmiből kellene ételt teremtenie, hiszen Isten. Egyszer már megteremtette általa az Atya a világot. Nem lenne akadály a semmiből létrehozni valamit. Ő mégis úgy dönt, hogy elkéri tőlünk azt a keveset, amit mi tudunk adni. Miért? Mert szeretné növelni és megerősíteni a hitünket. Azt szeretné, ha nemcsak a kenyér szaporodna meg, hanem a hitünk is, azáltal, hogy átéljük: ha mi lemondunk a kevésről, ha mi átadjuk és az ő kezébe tesszük azt a keveset, ami számunkra is szűkösen volna elég, hát még a sokaságnak, akkor ő azt megáldja és képes megtenni, hogy elég legyen, hogy a sok éhes száj, a több ezer ember mind jóllakjon.

Ha te, kedves testvérem, átadod Jézusnak azt, ami a te szemedben talán nevetségesen kevésnek tűnik, ha szinte szégyenkezel miatta, hogy ilyen keveset tudsz adni, Jézus meg tudja tenni, hogy az elég legyen. Emlékszem arra, amikor húsz évesen átadtam az életemet Jézusnak. Hát, éppen nem ért valami sokat, nem egy sikeres, vonzó élet volt, számomra sem volt már értéke. Olyan kevésnek, szégyenletesen kevésnek tűntem önmagam szemében. Kevés voltam, mint mackósajtban a brummogás. Mégis, amikor Jézusnak átadtam önmagam, Ő meg tudta tenni kegyelme által, hogy elég legyek.

És ezzel meg is érkeztünk az eléghez. Mi az elég? Elég az, amivel megelégszünk. És ez fontos is, hogy ne ragadjon magával minket a mohóság, legyünk elégedettek azzal, amit Isten ad. Mert ha leszokunk a háláról és a megelégedésről, akkor a bűn felé sodródunk. Ha hálával fogadjuk azt, ami adatik, az mindig összeköt minket Istennel, aki az Ajándékozó, és akkor az Ajándékozót fogjuk szeretni, Őrajta fog csüngeni a szívünk, nem pedig az ajándékain. Nem véletlen, hogy a Példabeszédekben is azt olvassuk: „se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem”, mert a bölcs ember tudja, hogy mindkettő eltávolíthat Istentől. Az is, ha állandóan a pénz miatt aggodalmaskodunk, és az is, ha túl sok van az anyagi javakból.

Ebben a történetben elég volt a hét kenyér és a néhány darab kis hal, hogy jóllakjon a sokaság. Amikor egy embert megkeresztelünk, elég néhány csepp víz, hogy Isten gyermekévé legyen. Úrvacsora vételkor elég, ha egy kis darab ostyát és egy pici korty bort magunkhoz veszünk. Megkapjuk általa Isten kegyelmét, a kegyelem pedig mindenre elég. Elég arra, hogy elviseljük a megpróbáltatásokat, elég arra, hogy legyőzzük a félelmeinket és a kétségeinket. „Elég neked az én kegyelmem” – mondja az Úr Pál apostolnak.

Mi az elég? Mivel elégednénk meg? Vajon te, kedves testvérem, elégnek érzed magad? Istennek már elég jó vagy, mert ő már eleget tett érted Jézus Krisztus által. Az ő kegyelme téged is megelégíthet. Ezért biztatok mindenkit, aki esetleg úgy jött el ma, hogy nem tervezett úrvacsorát venni, hogy felejtsük el azt, hogy majd akkor, ha eleget tettem, ha elég erős lesz a bűnbánatom, ha majd elég erős lesz a hitem. Krisztusban maga Isten tett eleget értünk. Nem mi teszünk vele jót, Ő tesz jót mivelünk, méghozzá a kevés által, vagy az emberi mérték szerint kevésnek tűnő által. Egyszülött Fiát adta értünk, aki, amikor keresztre feszítették, nem tűnt túl értékesnek az élete, nem tűnt túl értékesnek a vére. Mégis, azt mondjuk rá, hogy drága, mert Istennek a legdrágább volt. Mert Isten ezen a drága áron vásárolt meg minket magának. Bizony, lehet, hogy más egy fabatkát se adna az én életemért, lehet, hogy még én magam se, Isten mégis a legdrágábbat adta. És ez az értünk átadott élet, ez az értünk kiomló vér mindenre elég. Minden bűnünkre, erőtlenségünkre, betegségünkre, minden félelmünkre és aggodalmunkra. Legyen mindenkor elég számunkra is. Imádkozzunk!

Drága Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy nálad egészen másképp működik a sok és a kevés. Köszönjük, hogy látod a mi szükségleteinket, és fontos neked, hogy megelégíts bennünket. Köszönjük, hogy kezedbe veszed és megáldod azt a keveset, amit mi tudunk adni, és meg tudod tenni, hogy az elég legyen. Add, hogy legyen mindig annyi hitünk, bizalmunk feléd, hogy oda tudjuk adni, ami kévésnek tűnik a szemünkben, és add meg, hogy emlékezzünk rá, hogy te már annyiszor gondoskodtál rólunk csodálatos módon! Add, hogy emlékezzünk rá, hogy te a legdrágábbat, testedet és véredet adtad értünk, kérünk, erősítsd hitünket, oszlasd félelmeinket! Ámen