Közelebb Istenhez

Textus: 1Móz 28, 10-22

Nagyon személyes ez a történet számomra. A blogom címe, a veledleszek.blogspot.com egy utalás Jákob történetére, azon belül is az álomra, és különösen Istennek az álomban adott ígéretére. Az elhangzó főénekünk nem különben sok személyes emléket idéz. Azok közé tartozom, akik fiatalon elvesztették a szüleiket, és 41 éves koromra én már elég sok temetésen énekeltem ezt a jellemzően búcsúztatásokon énekelt éneket, az 521-es, Hadd menjek, Istenem címűt. Talán csodálkoztak is a testvérek, hogy hogyan kerül ide most ez az ének, de ha jól megnézzük a szövegét, tulajdonképpen egy zseniális parafrázis Jákób álmára. Sarah Adams legismertebb hívő éneke, a Nearer, my God, to Thee (Szó szerint: Közelebb hozzád, Istenem) művészi fordítása.

Honnan is jön ez a Jákób? A neve csalót jelent, és valóban csalóvá is vált. A történet előzménye, hogy Jákób alattomos módon becsapja édesapját és bátyját, hogy kicsalja az elsőszülött fiúnak járó apai áldást – másodszülöttként. Igaz ugyan, hogy anyja biztatására cselekszik, de mégis övé az erkölcsi felelősség. Ábrahám unokájaként az ábrahámi áldáshoz és ígérethez csak hazugság és ármány árán juthat. Nem csoda, hogy a becsapott testvér, Ézsau bosszút esküszik az öccse ellen, és csak apjuk halálára vár, hogy ezt beteljesítse. Ebben a helyzetben jön a mentőötlet az anya, Rebeka részéről: meneküljön el Jákób Háránba, az anyai rokonokhoz Ézsau bosszúszomja elől és onnan hozzon magának feleséget. Ez a családalapítás azonban egy rendkívüli mélységből indul: Jákóbnak a családjától, törzsétől és annak Istenétől elszakadva, eltávolodva, teljesen egyedül, üres zsebekkel kell 1200 kilométert gyalogolnia. A helyzete teljesen reménytelen és kétségbeesett.

Teljesen egyedül, kiszolgáltatottan, védelem nélkül – így éri őt az éjszaka. És álmot lát. Egy rendkívül meglepő álmot. A kánaáni területeken az emberek vallásosak voltak, minden településnek megvolt a maga kis helyi istensége – ezeket nevezi a Biblia Baal-oknak – a többes szám indokolt, mert a kánaániak valóban úgy érzékelték, ez volt az istenfelfogásuk: az egyik területről kiérve kikerülök az adott istenség felségterülete alól is. Ábrahám és családja már egy másik istenkoncepciót képviselt: az istenszobor és szentély nélküli Isten együtt vándorol a nomádokkal. Viszont az a gondolat, ami nekünk talán már olyan természetes és magától értetődő, mi szerint Isten mindenütt jelen van – ezt a gondolatot Jákób nem ismerte. Meg sem fordult a fejében, amikor a puszta közepén egy kőre hajtotta a fejét, hogy itt a semmi közepén jelen lehet az Isten. Azt hitte, hogy amikor eljött a családjától, akkor Isten ott maradt Izsákkal, Rebekával és Ézsauval. Amikor Isten ígéretet tesz neki, hogy el fogja kísérni az útján, és vissza is hozza erre a földre, akkor egy olyan dolgot ígér, ami akkor ott Jákóbnak egy vadiúj és alig hihető gondolat volt.

A bételi álom egy paradigmaváltás Jákób Istenről alkotott képében. Eddig nem ismerte személyesen. Eddig a nagyapja és az apja istene volt az Úr. Részt vett az áldozatbemutatásban, elmondta a kötelező imákat. De nem hallotta a hangját. Most, amikor a legmélyebben van, amikor senkije sincs, az Úr elköteleződik mellette ezzel az ígérettel. Pedig Jákób nem egy jó ember, éppen most menekül a testvére jogos haragja elől. Az álomban azt látja, hogy az eget és a földet létra vagy lépcső köti össze. Ezen nem az ember mászik fel, hanem a mennyei küldöttek, az angyalok járnak rajta. Odafönt pedig az ÚR állt. A héber kifejezést úgy is lehet fordítani: mellette állt. Istenre nemcsak az igaz, hogy elképzelhetetlenül magasabban van, mint mi, hanem az is, hogy nem tudunk olyan mélyre zuhanni, hogy Ő ne lenne egyúttal ott is jelen.

Kisebbik fiammal, Benedekkel beszélgettünk arról, hogy hol van Isten? Mondtam neki ezt a leegyszerűsített magyarázatot, hogy Isten az égben van. Mire ő: Ő egy angyal? Mondtam neki, hogy még az angyaloknál is nagyobb. De Isten nemcsak odafönt van, hanem itt is mivelünk. Ezt legjobban Jézusban láthatjuk meg, akiben az Isten emberré lett.

Van ez a mondás: Légy közel a barátaidhoz, és még közelebb az ellenségeidhez. Hát ezt Isten szó szerint vette, mert makacsul hitte, hogy az ember ellenségből a barátja lehet. Jézus pontosan ezt tette: az Istennel ellenségeskedő embereket kereste, hívta, békítette. Jézusban 100%-ban megvalósult az, hogy „velünk az Isten”.

Amikor tehát azt énekeljük, hogy „közelebb hozzád, Istenem”, amikor arra vágyunk, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét, akkor olyan dolog után vágyakozunk, ami már a miénk. Istennek nem számít, honnan jöttél, nem számít, mit tettél. Nem számít, mennyi mindent bánsz vagy mennyi minden miatt szégyenkezel. Ő lejött azon a bizonyos – eget és földet összekötő – lépcsőn és melléd állt egyszer és mindenkorra. És ő mindenütt jelen van. Kicsi tanyákon és nagyvárosok magányos garzonlakásaiban, a favellákban és a dobozvárosokban. Kórházakban, idősotthonokban, a haldoklók ágyai mellett és a szülőszobákban is.  Nemcsak gyönyörűen felújított gótikus katedrálisokban lakik, hanem Szentlelke az emberi testet választotta templomául. Gondoltál már erre, testvérem, hogy ha valami történne itt a települési templomokkal, az Isten jelenléte nem tűnne el, mert Ő benned és bennem lakik? Általunk van jelen a betegek, a szenvedők mellett, rajtunk keresztül keresi azokat, akik egyedül, elveszve gyalogolnak a pusztaságban.

Itt és most is jelen van az Isten, és bárhol, ahol vagyunk. Ennek megtapasztalásáért, tudatosulásáért imádkozzunk!

Istenünk! Te valóban mindenütt jelen vagy, pedig mi nem is tudtuk. Nem is gondoltuk. Azt hittük, kizárhatunk téged a lágerbarakkokból, az iskolákból, néha még a templomokból és a gyülekezeti házakból is ki akarunk zárni téged, hogy ott a magunk terveit valósítsuk meg. De te nem adod fel. Nem távozol el tőlünk, és nem hagyod, hogy belesüppedjünk az élethazugságainkba. Ott vagy, amikor krumplit hámozunk, amikor egymást öleljük vagy éppen kínozzuk. Velünk vagy akkor is, amikor az emberek elhagytak minket. Vagy mi hagytuk el őket. Köszönjük, hogy Jézusban eljöttél értünk, hogy csalókból, imposztorokból embereket faragj, akik veled küzdenek. Köszönjük, hogy küzdesz értünk és nem adod fel. Add, hogy mi is egymás emberei lehessünk, hogy általunk minél többen megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust! Ámen